Róbert Károly Magánkórház - magánklinika Budapesten
Főoldal / endosztorik

endosztorik

Minden endos nőnek megvan a maga sztorija! Neked is? Küldd el nekünk! Hogy aki elolvassa, megértse nincsen egyedül!

Ide küldd: endomarcius@gmail.com
 
Hozz egy citromot és CSATLAKOZZ értékes nyereményekért!

 
 
 
 
 
 
 
 
NIKI
http://ikresnikikavezoja.blogspot.hu/2014/03/az-en-endo-sztorim.html?m=1
MARCSI
Sziasztok!
Én a blogomban többször írtam a törtenetemről.
Az alábbi linken a legutolsó bejegyzésem, amiben benne van a sztory linkje is:
 


 
 
Judit

Csak olvasom a történeteket és potyognak a könnyeim.
Épp túl vagyok újra pár fájdalmas napon…
31 éve vagyok és valamikor 2007-ben kezdődött. Akkor jöttek az első görcsök, amikre már nem hatott az akkor már 6 éve szedett gyógyszerem – korábban is feltűnhetett volna, hogy valami nincs rendben, de mivel sikerül elnyomni a fájdalmat viszonylag hamar, így nem foglalkoztam vele. 2007 nyarától viszont minden megváltozott. Elviselhetetlen fájdalmak hónapról hónapra, hányinger, szédülés. Kétségbeesés, hogy semmi nem használ.

És orvos.

Az akkori háziorvosom az első alkalommal közölte, hogy csak gyomorrontás – kételkedve ugyan, de elhittem.

A második alkalommal azt mondta csak menstruációs görcs. A baj csak az volt, hogy épp nem menstruáltam.

A nőgyógyász akihez akkoriban jártam azt mondta minden rendben van, de nézessem meg magam egy gasztroenterológussal, mert a panaszaim bél eredetűek.

A gasztros orvos egy vérvétel láttán elintézett annyival, hogy alacsony a vasam, szedjek vastablettát, de nem tükröz meg, mert úgysincs baj.

Eltelt 2 év, a panaszok nem szűntek, minden orvos akinél jártam azt mondta minden rendben van, egészséges vagyok, mint a makk.

Nőgyógyászt és háziorvost váltottam. A nőgyógyász szintén mindent rendben talált, a háziorvosom viszont elindított egy úton, amiért hálás vagyok. Ő meg tudott győzni egy gyomor- és vastagbél tükrözésről – igaz nem voltam túl bátor, altatásban csináltattam és majd 1 év eltéréssel. Viszont teszem hozzá, 3 belgyógyász látott. Szerencsére mindent rendben találtak és már a vizsgálat előtt közölték, hogy endometriózisra gyanakodnak. Az Anyukám 14 évig szenvedett vele, az lett a vége, hogy 35 évesen, 2 gyermek után eltávolították a méhét. Viszont lettünk neki ketten, mindketten lányok – tehát nem lehetetlen spontán teherbe esni. De vissza hozzám.
Szóval belgyógyászat, magán úton tükrözések, minden rendben. Közben persze havi vendég voltam a háziorvosomnál, aki injekciókkal rendbe tudott hozni, amikor jöttek a görcsök. Néhányszor járt nálunk az ügyelet is és kétszer volt szerencsém a sürgősségihez is – ahonnan első alkalommal hazaküldtek, hogy épp nem ér rá az orvos, menjek haza vegyek be fájdalomcsillapítót és majd másnap reggel menjek el egy ultrahangra. Nagy segítség volt, főleg a 3. fájdalomcsillapító után…
Tavaly márciusban végül eljutottam egy laparoszkópos műtétig a SOTE I. klinikán. I. stádiumú endometriózist állapítottak meg, összenövéseket oldottak, petevezetékek szerencsére rendben voltak. Viszonylag kevéssel megúsztam. Tartott a boldogságom 2 hónapig, amikor is újra kezdődtek a görcsök. Újra háziorvos, szurik, nőgyógyász, aki közölte, hogy ilyen hamar nem újulhatott ki… pedig igen.

Újabb nőgyógyász csere, benne végre most megbízom. Egyenlőre ott tartunk, hogy 8 hónapja próbálkozunk babával, néhány héten belül a Férjem is vizsgálatra indul, én továbbra is görcsölök, de Apranax-szal viszonylag kordában tudom tartani október óta – bár ez a mostani 2 napomon nem sokat segített, de túléltem valahogy ez is. Mint már 7 éve az összeset, ki tudja még meddig.
Testileg is rettentő megterhelő, de lelkileg nekem sokkal nehezebb. Főleg mert nem jön a mi babánk, pedig nagyon várjuk. Egy dolog vigasztal: nem vagyok egyedül.
Kitartást mindenkinek!


 
 
KRISZTA
 
Sziasztok,
Kriszta vagyok.
Az én endo történetem 2008-ban kezdődött, puffadással, erős menstruációs görccsel, sűrű vizelési ingerrel jelentkeztek a tünetek, miután több mint tíz év után abbahagytam a fogamzásgátlót.
1 évnyi találgatások után ajánlottak egy orvost, Ruzsvánszky Istvánt, aki IV-es stádiumú endometriózist állapított meg a laparoszkópia elvégzése után.
Majd a SOTE II. endometriózis ambulanciát ajánlotta, ahol sajnos belementem egy amerikai gyógyszer tesztelésébe, amiről azóta sem tudok semmilyen fejleményt, eredményt. A tesztelés számomra nem hozott enyhülést, végül maradt a GNRH analóg kezelés, de azt csak 3 hónapig kaphattam, mivel a tesztelés alatt hasonló kezelést is kaptam, nem engedélyezték a további szedését.
A study fél évig tartott, aztán a 3 hónapos kezelés, és utána még mindig jelentkeztek a panaszok. A kezelés alatt ugyan nem voltak panaszaim, de ott meg olyan mellékhatásokkal szembesültem, ami elég nehézzé tette a velem való együtt dolgozást, mivel sajnos megéltem az óriási hőhullámok sorát.
Megannyi kísérletezés után alternatív gyógymóddal próbálkoztam helyretenni ezt a betegséget, mert hiszem, hogy minden testi bajnak lelki eredetű oka van.
Próbálkoztam kineziológiával, prana nadival, meditációval, és ha ezek nem is oldották meg teljesen a lelki problémámat, úgy érzem, mindegyik segített valamit helyére tenni a lelkemben.
Az igazi áttörést a boldog párkapcsolat hozta meg, ami eddig nekem nem igazán jutott. Tavaly márciusban megismerkedtem egy csodálatos férfivel, aki mostanra már a férjem és ő már csak azzal, hogy elfogadta a betegségemet és segít minden egyes folyamatán túllendülni és tovább menni, sokat segített és segít.
Elhatároztuk, hogy gyermeket szeretnénk és tavaly nyáron elkezdtük kutatni, hogy mi is vár ránk. Azt tudtuk, hogy nem lesz annyira egyszerű, de nem sejtettük, hogy még számos megpróbáltatás vár ránk.
Rosszul elvégzett HSG vizsgálat olyannyira fájdalmasra sikerült, hogy azóta a legapróbb fájdalomtól is előre kiver a víz.
Nem éppen a legjobb orvoshoz jutottunk el, túlzott "elővigyázatossága" miatt majdnem belehajszolt újabb és újabb fájdalmas vizsgálatba, de szerencsére észnél voltunk a férjemmel és úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább, keresünk más orvost.
Orvosról orvosra jártunk, míg megtaláltuk a Bokor Doktor urat a SOTE I-en. Nem volt kevés idő bejutni a magánrendelésére és nem is olcsón dolgozik, de aki teheti, szánja rá ezt a pénzt, mert a munkája dicséretre méltó és igazán érti a dolgát. Január végén sor került a műtétre úgy, hogy olyan műtéti jegyzőkönyvet és leírást tudtunk felmutatni neki az előző operáló orvostól (Dr. Ruzsvánszky), ami egymásnak teljesen ellentmondó tényeket írt le. Szóval a teljes kétely homályában kezdett bele a műtétbe (laparoszkóia+hisztoroszkópia).
És szerencsére jobb fogadott minket, mint amire számítottunk. Bokor doktor II-es szintű endometriózist állapított meg és szerencsére az átjárhatóság is pozitívnak bizonyult. Egyelőre nem ajánlotta a lombik programot, 1 évben állapodtunk meg, hogy addig természetes úton próbálkozunk.
Emellett azt tanácsolta, hogy szokjak le a cukorról és ne egyek vörös húst. Illetve mozogjak sokat.
Én ennél sokkal drasztikusabb diétába kezdtem, szerencsére a párom is csatlakozott hozzám. Elkezdtük a makrobiotikát. Voltunk mi is Sebestyén Szilvinél. Számos alapanyagot kicseréltünk és törekszünk az alapelvek betartására, de nem mindent adaptáltunk, heti 1xer, 2xer fogyasztunk húst, tojást a főzéshez, de a tejet és tejtermékeket szinte teljesen kiiktattuk az étrendünkből. Erre a testem is jól reagál, és rosszul, ha néha mégis került tejtermék az asztalunkra.
Nagyon szeretnénk már babát, remélem hamarosan áldott állapotba is kerülök és én is megoszthatom itt a sikerélményeinket veletek.
Az biztos, hogy ha valaki ebben a betegségben szenved, sok lemondással kell számolnia, de legfőképpen életmódváltással.
De kitartást kívánok minden sorstársamnak, jó lenne, ha több ilyen fórum lenne a jövőben is.
 
Kriszta

 
ÁGI
Sziasztok!
 
Örömmel csatlakozom az olyan sorstársaim mellé, akik túl vannak az endometriózis okozta szenvedéseken. Szívesen bátorítanék mindenkit a mi történetünkkel:
 
2006 óta szerettünk volna a férjemmel kisbabát. 1 évig türelmesen próbálkoztunk, aztán nehezen, de rávettem a férjem, hogy vizsgáltassa meg magát, mert nem jött a gyermekáldás. Én eddigre számtalan nőgyógyászt megjártam, mert a menstruációim minden hónapban iszonyatos fájdalmakkal, hasmenéssel néha hányással kezdődtek, olyannyira, hogy ha ezek a napok hétköznapra estek, a férjemnek minden alkalommal haza kellett vinni a munkahelyemről, mert annyira rosszul voltam. Mivel nem gondoltam ezt normálisnak, ezért kerestem fel különböző másoknál bevált nőgyógyászt, akik mind azt mondták, nincs semmi gond, csak hátra hajlik a méhem, majd ha szülök egy babát javul a helyzet, addig szedjek ilyenkor görcsoldót. Belenyugodtam, hiszen mindegyik ezt mondta.
A férjemnél kiderült, hogy nagyon kevés sejtje van, azok közül is nagyon kevés a jó minőségű, csak lombik eljárással számíthatunk babára, vagy ne csodálkozzunk, ha 10 év múlva sikerül esetleg természetes úton a saját gyermek.
Mivel úgy tudtuk, hogy megvan a gyermektelenségünk oka, felkerestünk egy közismert meddőségi klinikát. Itt a férjemet más spéci férfi meddőségi intézetbe javasolták, hogy részletesebben vizsgálják meg, de az eredmény ugyanaz volt. Persze engem is kivizsgáltak és mindent rendben találtak... Így, három hónap múlva a férjem problémájának feltárásától (2006 május), már az első lombik programot kezdtük. Végigcsináltuk, bár nagyon nehéz volt, mert nem bírtam a gyógyszereket és sajnos nem jutottunk el az embrió beültetésig, mert túlstimulálódtam, kórházba kerültem. Ezt követte még 5 lombik kezelés, aztán egy donor inszemináció. És mindeközben végig ugyanarra a közismert meddőségi klinikára, ugyanahhoz az orvoshoz jártunk, mert azt gondoltuk nagy szakmai tudással rendelkezik, nincs miért váltanunk. Amikor említettem neki a borzasztó rosszulléteimet,felírt egy gyógyszert...
 
Így teltek az évek és a férjemmel egyre elkeseredettebben viseltük, hogy mindenkinek lehet gyereke, csak nekünk nem. Sajnos a házasságunkat is megviselte. Hiába utaztunk szép helyekre pihenni, a fotókról nem boldog arcok mosolyogtak vissza.
Aztán egyszer valaki említette nekem a Dr.Fülöp Istvánt. Kb. százan javasolták már a saját orvosukat, de már nem érdekelt. Csak a kíváncsiság kedvéért mentünk el hozzá a férjemmel, hogy Ő is ugyanazt mondja, mint évekig a másik helyen?
Az első vizsgálatkor kiderült, hogy endometriózisom van, és 2011 decemberében meg is operált. Azt javasolta, hogy a műtét utáni felépülést követően mielőbb vágjunk bele a következő lombik eljárásba, és mi megfogadtuk, hogy most utoljára megpróbáljuk. És csoda történt, sikerült!!!
2012. novemberében megszületett a mi drága, várva várt kisfiúnk. Elmondhatatlan az a boldogság ami a kisfiúnk létezése óta körülvesz bennünket. És talán ez a boldogság hozta meg nekünk a következő kis csodát az életünkbe, a kistestvérkét, akit őszre várunk. Teljesen spontán.
Örökké hálásak leszünk dr. Fülöp Istvánnak, a meddőségi team-nek és dr. Nyéky Boldizsárnak, mert nélkülük nem lenne most családunk és nem szabadultam volna meg a havi szenvedéseimtől, ami a kisfiúnk születése óta nincsen! Köszönjük!
Mindenkinek az javaslom, ne adja fel!
Üdv: Ági
Nóra vagyok, 37 éves. Szeretném én is megosztani a történetem.
12 évesen kezdtem menstruálni, és ekkor egy időre pokollá változott az életem.
Minden hónapban, 26 napra pontosan megérkezett a menstruációm, és tartott 7-8 napon keresztül, amiből az első nap borzalmas rosszulléttel járt. Sokszor elöntött a vér, végigfolyt a lábamon. Iszonyúan görcsölt a hasam, úgy éreztem kiszakad a méhem, kiszakadnak a beleim. A falat kapartam a fájdalomtól. Egyszerre volt hasmenésem és kellett hánynom. Többször előfordult az is, hogy elájultam.
Nem akartam nő lenni, azt kívántam, vegyék ki a méhemet és a petefészkeimet. Több nőgyógyásznál is jártunk anyukámmal, nem értették meg, hogy egy fájdalomcsillapítótól egyáltalán nem érzem jobban magam. A menstruációm már a tanulásban is problémát jelentett, az első napján nem tudtam iskolába menni. Attól rettegtem, hogy nem fogok tudni leérettségizni, mert véletlenül éppen aznapra esik a havivérzésem első napja.
Végül az egyik nőgyógyász - anélkül, hogy mondta volna, hogy mi lehet a bajom - fogamzásgátló tablettát írt fel, amikor 17 éves lettem. A fogamzásgátlót több, mint 10 éven keresztül szedtem, és rendeződött az életem. Amikor a fogamzásgátló szedését abbahagytam, a rosszullétek nem tértek vissza, viszont állandó székrekedéssel kezdtem küzdeni. Később kiderült, hogy több mióma is van a méhemen. A műtétet dr. Fülöp István végezte laparoszkóppal. A műtét után tájékoztatott, hogy a műtét során derült ki, endometriózisom is van, ezt eltávolította. Egészen eddig nem is tudtam róla, hogy létezik endometriózis. Szerencsére, valószínűleg a 10 év fogamzásgátló szedés miatt, nálam nem vezetett meddőséghez a betegség, így 2010-ben megszülethetett a kisfiam. De még ma is félve várom, mikor térnek vissza a rosszullétek.
VÉDELMEZŐ

 

Elolvastam mindenki történetét , sokat megkönnyeztem hol az öröm, hol a bánat, együttérzés miatt és talán egy kicsit néha a tehetetlen harag is közrejátszott.

Ugyanezek az érzések kavarognak bennem, ha erre a betegségre gondolok. így 27 évesen egyet biztosan tudok, jó hogy tudom az okokat!

Úgy gondolom magamról, hogy mindig is egy erős egyéniség voltam, sportos, „kemény” csaj, aki megtanulta visszafogni érzéseit, nem mutatni a fájdalmat, gondokat. Hogyan is mutathatná az ember, ha műszaki pályán dolgozik férfiak között.

Tinédzserkoromtól folyamatosan jártam nőgyógyászati vizsgálatokra, a családunkban több nő is megküzdött a rákkal, ezért is jobban odafigyeltem erre. DE egy nőgyógyász sem említette ezt a betegséget és hogy mivel is jár ez. A szexuális együttlétek számomra mindig is fájdalmasak voltak, kevés alkalom volt mikor örömet szerzett. De ezt a panaszomat az orvosok természetesnek tartották, így én is úgy álltam hozzá hogy ez a természetes és többet nem is „ nyavalyogtam”.

Teltek az évek, elvégeztem az egyetemet, munkába álltam, mindezt egy férfivel az oldalamon, akivel sokszor nagyon nehéz volt a folyamatos fájdalmaim miatt. Végigjártuk a poklot, „kivel van a baj, miért nem kívánsz, miért fáj neked… mondatok hangzottak el egy - egy vita kapcsán, de azért kitartottunk egymás mellett. Aztán 2012 júniusában, mikor már fél éve próbálkoztunk a babával, de nem jött össze egy menses előtt olyan görcseim voltak, hogy már nem bírtam munkába menni. Ekkor tetőzött a hónapról hónapra erősödő fájdalmam. A derekam is fájt így először vesegörcsre gyanakodtam. A sebészeti ügyeletről kihajítottak, ellátni sem akartak, aztán nagy nehezen kaptam injekciós fájdalom csillapítást és beutalót ultrahangra, és persze nem találtak semmit. Mindent elvittem a háziorvoshoz, az is azt mondta biztos homok vagy ilyesmi pihenjek. Nem bírtam ebbe belenyugodni, még ezen az este felhívtam a nőgyógyászomat Dr. Lázár Leventét, ő 2 napra rá éjjel 10 órakor tudott csak fogadni.

Akkor, ott borzasztó fájdalmakat éltem át, de a dokim pontos diagnózist nem tudott megállapítani, csak gyulladást látott a jobb petefészkemnél. Közölte velem, hogy hívja a Sote1.-et és azonnal irány oda. Nem mehetek haza a magán rendelőjéből. Így is tettünk 2 napra rá meg is műtött laparoszkópiával, a diagnózis: endometriózis volt.

Előtte nem is hallottam erről a betegségről, így mindent elmagyarázott részletesen, nagyon kedves volt, köszönöm neki.

Ekkor minden összeállt:

- a hasi fájdalmak (szúró érzés, görcsök, székrekedés, folyamatos puffadás)

- erős fejgörcsök

- hányinger

- fájdalmas közösülés

- visszatérő fertőzések…

Borzasztóan dühös voltam erre a valamire, hogy hány alkalom volt mikor e miatt vitáztam a férjemmel, hány alkalom volt mikor elrontotta a napomat, hetemet, feszélyezett…, és csalódott voltam mert azt éreztem nem vagyok teljes nő, nem vagyok elég jó, nem vagyok ugyanaz…

A műtét után otthon egyedül volt időm sírni, átgondolni mindent és kutatni. Megtudni hogy nem vagyok egyedül, ami kicsit segített az állapotomon. A felépülés után 3 hónap Visanne következett, ami megint nem volt könnyű. Hőhullám, izzadás, hajhullás, pattanások, súlyemelkedés, több dologgal ezekkel ma is küzdök, de kitartok.

Lázár doki azt javasolta, hogy míg én szedem a gyógyszer addig a férjem is nézesse meg magát, hogy ha vége a kezelésnek, belevághassunk újra a babába.

Visszatértünk a gyógyszeres kezelésem után, sajnos nem jó hírrel. A férjemnél is gondok adódtak, így csak a lombik maradt számunkra is. Nálam pedig sajnos műtéti összenövés keletkezett a hasamban.

A Kaáliba mentünk, kezdjük a vizsgálatokat, leghamarabb október a beültetés. De kitartunk, egymást erősítjük!

Én csak úgy tudom elfogadni ezt az egészet, hogy biztosan ezért találtunk így egymásra, ennek így kellett lennie! Ez a mi történetünk.
 
Ági története
2007-ben diagnosztizáltak endometriózissal, akkor már egy szép nagy 5 cm-es ciszta terjeszkedett a bal petefészkemben, és a jobb petefészkemben is egy hasonló méretű, amiről aztán később kiderült, hogy az nem endometriotikus ciszta, hanem egy sima, "mezei." Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nálam az endometriózis fájdalommal nem járt, így viszont alattomosan tudott terjedni az egész kismedencémben. A doki, aki észrevette a cisztákat, közölte, hogy itt műtét lesz, és lehet, hogy ki kell venni a petefészkeimet. Igen, így, ilyen "mélységes empátiával" közölte egy akkor 25 éves lánnyal, hogy lehet, hogy a műtét után soha többé nem lesz teljes értékű ember, a saját, vérszerinti gyerekről pedig ne is álmodjon. Ez a doki egyébként dr. Czikmántory volt, (írok doki neveket is, max. azt nem jelenítitek meg, de szerintem jó tanulság lehet másnak is, hogy egy sorstársnak milyen tapasztalatai vannak különböző orvosokkal). Aztán persze nem vállaltam a műtétet, mert annyira rámijesztett ez a doki. Persze jöttek a csodaszerek, még ezt próbáld ki, még azt, hátha eltűnnek a ciszták "maguktól". Persze nem tűntek el, és 2007. decemberében rátaláltam dr. Sziller Istvánra, akkor a SOTE I-en dolgozott, aki hihetetlen empatikus volt, és biztosított róla, hogy a műtét szükséges, és utána lehet akár 5 gyerekem is. A műtét jól sikerült, bár laparatomia volt, de a petefészkeim megmaradtak, és működtek szépen utána is. Ekkor babát még nem akartam, ezért kaptam 6 havi GNRH-t, majd fogamzásgátlót szedtem, emellett persze nem jött vissza az endometriózis. Majd 2010-ben férjhez mentem, és indulhatott a babaprojekt. Persze bennem végig ott motoszkált a kisördög, hogy az endometriózis miatt nem lehet babám. Igy fél év sikertelenség után elmentem újból dr. Sziller Istvánhoz, hogy nézze meg nem újult-e ki az endo, közölte, hogy miért nem megyünk el lombikra. Ekkor el is mentünk a Dévai Intézetbe, Dévai dokihoz, akihez egy évig jártunk, először nem javasolta a műtétet, majd pár hónap múlva, amikor már kiújult az endos ciszta, akkor már persze ő is javasolta, csak közben elvett tőlünk egy jópár hónapot, míg arra vártunk, hogy kezdődjön a lombik, de ő minden egyes vizitkor kitalálta, hogy még ez a vizsgálat nincs meg, még az nincs meg, most még ezen a leleten nincs pecsét stb...mindezt alkalmanként 10,000 Ft-ért....Végül Bokor doki műtött 2013. februárjában, akiről szakmailag csak jókat tudok mondani. A műtét során derült ki, hogy nem csak cisztám van, de mindenhol a kismedencében tele volt endos szigetekkel, összenövésekkel, Bokor doki szerint extrém, IV-es (a legsúlyosabb) stádiumú endometriózisom volt. Ezután (bár a petevezetők átjárhatók voltak, de csak nagy nyomáson), ő lombikot javasolt. Dévai dokiban csalódva a Kaáli Intézetbe mentünk, Krizsa Ferenc doktor úrhoz, aki viszont a legjobb fej doki, akivel valaha találkoztam. 2013. májusában voltunk nála első konzultáción, ahol rögtön felállította a kezelési tervet, és augusztusban indulhatott a stimuláció. 3 embriót ültettek be 2013. aug. 14-én, és aug. 28-án már pozitívat teszteltem. Azóta már a 32. hétben járunk, kislányunk lesz, és nagyon nagy a boldogság, de azért az idáig vezető út hosszú volt, és nem múlt el nyomtalanul. A terhesgondozás is sokszor idegeskedéssel jár, mert a magyar egészségügy BORZASZTÓ, de csak a babára koncentrálunk, és neki örülünk! Nagyon nagy dolog, hogy az első lombikunk sikerülhetett köszönet Dr. Bokornak a jól sikerült műtétért, és Dr. Krizsa Ferencnek, akinek örökre hálásak leszünk!

DIA
Az endosztorim 2011-ben kezdődött, 17 évesen. Általános endometriozis tüneteim voltak (görcsös alhasi fájdalom, amin egy fájdalomcsillapító sem segített, erős vérzés, stb.). Rengeteg ultrahang vizsgálatot végeztek, de semmit nem találtak. Többször a sebészetre is átküldtek vakbélgyanúval, de persze ott sem találtak semmit. A negatív eredmények ellenére júniusban laparoszkópiát végeztek, de nem találtak endometriozist, csak összenövéseket oldottak. A tüneteim 2-3 hónapra megszűntek, de után minden kezdődött előröl. Több alkalommal ismét a sebészeten kötöttem ki, vakbélgyanúval. Végül 2013 áprilisában, az érettségi vizsgáim előtt 2 héttel megműtöttek az elviselhetetlen fájdalom miatt és felfedezték az endometriozist, szerencsére kezdeti stádiumban. Ezúton is szeretném megköszönni az orvosomnak, hogy ezzel esélyt adott a gyermekvállalásra.

 
Ildi
Leírom én is a történetem, hogy a sorstársak lássák, nincsenek egyedül, mert szerintem az a legrosszabb ebben az egészben, hogy az ember sokszor érzi úgy ezzel a betegséggel, hogy mindenki egészséges körülötte, csak neki kell minden hónapban szenvednie, miközben mások el sem tudják képzelni, min megy keresztül.
Ilyesmivel kapcsolatban ugye nem "illik" panaszkodni, ellentétben pl. a fejfájással...
A második legrosszabb, hogy előre tudja az ember, hogy havonta ismétlődően borzalmas fájdalmakat kell majd átélnie. Néha az életkedvem is elmegy tőle, sokszor kívántam azt, hogy csak lenne már vége az egésznek, nem akarok még egy ilyen ciklust átélni.
A harmadik legrosszabb, hogy az endometriózis-okozta meddőség miatt az ember nem érezheti magát teljes értékű nőnek, amit sokszor a környezet is kíméletlenül sugall a "megfelelő korban lévő", de gyereket szülni valamilyen okból nem tudó nők felé.
Ilyesmivel kapcsolatban ugye nem "illik" magyarázkodni, ellentétben pl. a gyomorrontással...
 
Automatikusan a nő hibájaként könyvelik el a dolgot ("biztos, mert stresszel, biztos mert dohányzik, biztos, mert nem táplálkozik rendesen", stb.). Stresszelni én is stresszelek (ki nem, aki maga felelős a megélhetéséért...?), de soha nem dohányoztam, semmilyen káros szenvedélyem nem volt, és mindig igyekeztem egészségesen élni, mégis endometriózisom lett.
 
Ez van, nem tehetek róla, mégis én is óhatatlanul magamat hibáztatom, magamat érzem értéktelennek miatta.
Az egyetlen jó dolog az egészben, hogy kiderül, kik azok, akik valódi barátok, társak az ember körül, akik akkor is szeretik, segítik, ha éppen nincs jól, és nem csattan ki az életörömtől.

Az én kálváriám kb. 16 éves koromban kezdődött (most 30 éves vagyok, és még mindig nincs vége a történetnek), akkor kezdett el ciklusról ciklusra, évről évre egyre erősebben görcsölni a hasam menstruációkor.
Mezei nőgyógyászoknak amikor említettem, a válasz mindig az volt, hogy ne nyafogjak, ha annyira nem bírom elviselni, szedjek fájdalomcsillapítót. A bibi csak az volt, hogy nekem nem használt sem a Nospa, sem a Panadol, sem az Apranax, sem a Cataflam, sem az Algoflex, sem a Diclofenac injekció, sem a tornáztatás, sem a meleg borogatás, semmilyen praktika.
A ciklusaim elhúzódóak, 30-32 naposak voltak, egy hetes, bő vérzéssel. Nekem mindig "csak" az első pár napon voltak görcseim, de akkor borzalmasan fájt a hasam. És nem csak a méhem, hanem az összes belső szervem, a derekam, minden, mintha egy fájdalom-övet szorított volna rám valaki, ami szét akar szakítani. Éjjel, akármilyen fáradt voltam, ha rámjött a görcsölés, csak fetrengeni tudtam az ágyban, amíg a végkimerüléstől nagy nehezen álomba nem sírtam magam. De persze ettől még másnap emelt fővel, ugyanúgy kellett iskolába, egyetemre vizsgázni, dolgozni, konferenciára, nyaralni, stb. menni, mintha mi sem történt volna, mert Murphy törvénye szerint persze az ilyen napok mindig akkor érik az embert, amikor tennivalója van. De mit tudtam tenni, kezdtem elfogadni, hogy én már csak ilyen szerencsétlen vagyok, hogy nekem jobban fáj, mint másnak.
 
Aztán megismerkedtem a férjemmel, összeházasodtunk, és szerettünk volna babát vállalni. Ám ez sajnos immár 2 éve tartó próbálkozás után azóta sem jött még össze. Az első sikertelen év után elmentünk mindketten kivizsgálásokra. Páromnál mindent rendben találtak, én a SOTE I. nőgyógyászati klinikán kezdtem, mert akkor már hallottam az endometriózisról, és gyanítottam, hogy nekem is az lehet, ott pedig elvileg van, aki ezzel foglalkozik. Ott hormonvizsgálatokat és ultrahangos kivizsgálást végeztek, mindent rendben találtak, de a baba csak nem akart jönni, a fájdalmaim is ugyanolyan erősek voltak. Elmentem hát egy magánklinikára, ahol kiderítették, hogy inzulinrezisztenciám és III-IV. fokozatú endometriózisom van. Nagyon letaglózott a hír, akkor még azt sem lehetett tudni, hogy mennyire érinti a petevezetőimet a dolog, illetve volt egy hét, amikor konkrétan azt hittem, hogy petefészekrákom van, mert az egyik tumormarker szintje jóval határérték feletti volt a véremben (mint utóbb kiderült, ez az endometriózis-okozta steril gyulladás miatt általános jelenség). Azt a pár napot viszont, amíg ezt meg nem tudtam, senkinek nem kívánom.
 
Egy éve, a Róbert Károly Klinikán, Fülöp doktor vezetésével műtöttek meg, laparoszkópiás eljárással. Kiderült, hogy diónyi nagyságú csokoládéciszták voltak mindkét petefészkemen és a méhtartó szalagon (ezért érezhettem úgy, hogy ketté akar szakítani a fájdalom), kisebb szigetek pedig a hashártyámon. Ezt előtte éveken keresztül vagy 6 orvos (beleértve a SOTE I. endokrinológia és endometriózis részlegén dolgozókat is...) nem vette észre ultrahangos vizsgálat során sem.
Tanulság: ha endometriózisra gyanakszol, ne elégedj meg egyetlen orvos véleményével, mert a legtöbb úgyis rámondja, hogy nincs, akkor is, ha összenövéses, diónyi méretű cisztáid vannak. Azóta egyébként egy "kellemes" vastagbéltükrözésen is túlvagyok, mert az endometriózis miatt egy aranyeres vérzés háttereként is felmerült, hogy nem a bélfalban megbújó, kiújult csomók okozzák-e a dolgot. Szerencsére nem.
Maga a laparoszkópiás műtét egyébként egy éve volt, mondhatjuk, hogy jól sikerült, kitisztítottak, kiderült, hogy a petevezetőim átjárhatók, tehát elvileg nincs gátja, hogy természetes úton essek teherbe. A ciklusaim azóta normálisabbak (bár nekem korábban sem voltak kirívó anomáliák benne), pontosan 28 napra jön meg, és csak 5 napig vérzek, a vérzés mennyisége is sokkal kevesebb. A fájdalom viszont sajnos nem múlt el teljesen, csak mérséklődött, a baba pedig még mindig nem jött össze, bár ebben az inzulinrezisztencia is szerepet játszhat, amire mostmár gyógyszert is szedek, és reménykedek továbbra is benne, hogy hátha egyszer megtörténik a csoda, és én is úgy élhetek, vállalhatok gyereket mint más, normális nő.
 
Biológusként elég sok dolognak utánanéztem azóta a témával kapcsolatban. Megosztom röviden a legfontosabb tapasztalataimat a sorstársakkal, hátha segítek valakinek:
 
- Valójában fogalmuk sincs az orvosoknak sem, hogy mi okozza az endometriózist, illetve valószínűleg több tényező (örökletes hajlam, táplálkozási szokások, gyógyszerszedés, retrográd menstruáció, stb.) játszik szerepet benne. Ennek megfelelően a gyógymód sem lehet csak annyi, hogy szedni kezd valaki egy gyógyszert / abbahagyja valaminek a szedését
 
- A legtöbb nőgyógyásznak fogalma sincs, hogyan lehet detektálni az endometriózist, mik a gyanús jelek. Olyat kell találni, akinek ez a szakterülete. A végső diagnózis a jelenlegi tudás, technikai lehetőségek, diagnosztikai módszerek mellett még így is csak a laparoszkópiás betekintés során adható meg
 
- Ne áltassuk magunkat: A kialakult ciszták maguktól semmilyen ráolvasástól / gyógyteaszürcsöléstől nem fognak visszahúzódni, azokon (pláne, ha összenövéseket is okoztak) csak a műtét segít
 
- Ha már gyógynövények: Sokszor többet ártanak, mint használnak (fitoösztrogén-tartalma miatt pl. cickafark, szója, narancs, stb. fogyasztása endometriózisnál nagyon nem ajánlott)
 
- Ha már szója: Szóját édességekbe és a legtöbb húskészítménybe is jócskán tesznek
 
- Minden olyan gyógyszer (pl. fogamzásgátlók), ami az ösztrogénszintet emeli (kivéve persze, ha hormonprobléma kezelésére kapja valaki), ronthat az endometriózison
 
- Az endometriózis sokszor kapcsolódik más betegségekhez (IR, cukorbetegség, immunhiányos betegségek). Ezeket is kezelni kell, illetve a kiváltó okokat megszüntetni, ha meg akar gyógyulni valaki
 
- Szintén a mesterségesen magasabb szteránvázas hormontartalom miatt sertés- és marhahús, valamint tej és tejtermékek fogyasztása nem ajánlott, illetve csak háztáji/valóban bio formában
 
- A retrográd menstruáció megelőzése miatt a tamponhasználatot inkább mellőzni kell. A tamponok anyagának fehérítésére használt vegyszert (illetve bizonyos műanyaglágyító szereket) szintén felelőssé teszik az endometriózis kialakulásáért (bár ezt a gyártók persze bőszen tagadják), szóval jobb elkerülni őket
 
- A méh simaizomzatának görcséből eredő fájdalom leküzdésében segíthet a meleg borogatás (kitágítja pl. a görcsösen összeszűkült ereket), de az endometrikus csomókra rossz hatással van (vérbőséget okoz épp ott, ahol nagyon nem kéne).
 
Aki tud angolul, szerezze be a For dummies sorozat Endometriosis részét, sok hasznos infó és táplálkozási tanács van benne a legfrissebb kutatási eredményekre alapozva.
 
Sikeres gyógyulást mindenkinek!
 
Ildi
Edina
Diohejban elmeselem a kozel 8 eves tortenetem. Engem is latott mar a szakma kremje, orvostol orvosig jartam, de megoldas nem szuletett. Mar haromszor mutottek, ketszer kaptam GnRh kezelest es mindenfele gyogyszert szedtem. Babat nem terveztem, teljesen egyedul voltam. Nem is volt komoly kapcsolatom. Amikor eloszor 22 evesen arra "parancsoltak", hogy szuljek gyereket es meggyogyulok, millio egy gatlast teremtettek es keptelen voltam elvonatkoztatni ettol. Aztan ereztem, hogy nem sokaig fogom mar kihuzni mutet nelkul, mar elviselhetetlenek voltak a fajdalmak. Mindig mondogattam magamban, hogy ez lesz az utolso mutet gyerekvallalas elott!!!! Aztan hopp, a semmibol ott termett a nagy O, jott a szerelem, es par honap ismerettseg utan el is dontottuk, hogy babat szeretnenk. Eletem legjobb dontese volt, hogy Fulop doktort valasztottam. Elegge sulyos volt az endometriozisom addigra. Egesz kis zoldseg- es gyumolcskosar volt bennem... dionyi itt, almanyi ott, babszemnyi amott.. de tokeletesen megmutott! Harom honap mulva elkezdtuk a lombikot, elsore sikerult, es most itt puszilgatom a ket kis 7 honapos gazembert. :-) Orok halam Neki!!! :-)
Zsu sztorija:
 
 
Sziasztok!
 
Én nem a happy endesek táborát gyarapítom, de igyekszem kitartani :)
2010 óta próbálkozunk babával. Férjemmel minden rendben, igazából attól terhesnek kéne maradnom, ha rám néz, de nálam viszont vannak gondok. Nem is kicsik...
2011 év végén diagnosztizált a régi magán nőgyógyászom nálam méhszájsebet, ami az orvos gondatlanságának köszönhetően nem lett műtve (bár többször kértem), viszont túl korán vette le a P3 eredmény után a következőt és megnyugodtam az újabb, már P2-es eredmény láttán. Kár volt...
Az OGYEI-ben 2012 év elején újabb rákszűrés után hívtak fel, hogy nagy baj van, AZONNAL menjek konzultálni Dr. Gasztonyival, mert P4-es, rákgyanús lett az eredmény. Egy héten belül megműtött a doktor úr, nagy hálával tartozom neki, mert 1mm-en múlt a méhem... A műtét után elbeszélgettünk, és a többhavi megfigyelés, panaszok, UH alapján úgy gondolta, esélyes, hogy endometriózisom van, tud ajánlani központokat, mert ez nem az ő szakterülete.
Ismerősöm ajánlott be a SOTE I.sz klinikájára Rigó professzorhoz, aki sok-sok vizsgálat után a laparoszkópos műtétet javasolta, Bokor doktorral kooperálva, mert a fájdalmas csomóm, ami valószínűleg mély is, elég rossz helyen van, vesevezeték környékén... 2012 októberében műtöttek. Nagyon jó kezekben voltam, a műtét jól sikerült. A csomókat eltávolították, az összenövéseket oldották. Rigó professzor egy kis pihenés után nem a Visanne, hanem a reprodukciós kezeléseket javasolta, átküldött Murber doktorhoz a Medősségi klinikára. Sajnos megint zsákutcába kerültünk, mert amikor végre indulhatott volna a lombik, cisztát talált, utána magas FSH-t, most meg úgy tűnik, újabb endometriózisos cisztát a bal petefészkemen. Ahhoz képest, hogy babát szeretnénk, fogamzásgátlót szedek és elkeseredve küzdünk... Újra napi 4-5 Algoflex M-en élek a menstruáció idején, minden nap hányingerem van a Bromocriptintől (magas prolaktin szint), de a fenébe is, csak lesz ebből legalább egy baba :) KITARTÁST CSAJOK!!!
Zsu

Dóri írta:
A fájdalmaim egész fiatal koromban jelentkeztek először. Olyan 10 éves lehettem mikor elkezdtem menstruálni. Előtte már egy évvel jelentkeztek alhasi fájdalmaim. 2008 óta elkeseredetten járok orvostól orvoshoz, beszedtem annyiféle gyógyszert, hogy meg se tudom számolni. Túl vagyok egy gyomortükrözésen, egy végbéltükrözésen, különféle allergiateszteken. Immár a 6. féle fogamzásgátlót szedem, de hatástalanok. Mivel 16-17 évesen egyedül jártam a kórházakat nem is vettek komolyan. Sokáig olyan gyógyszert kaptam, ami mint kiderült, elősegíti az endometriózis terjedését.
Pszichológushoz küldtek, vagy azt mondták alacsony a fájdalomtűrő küszöböm. Életem legszebb éveit töltöttem olyan erős fájdalmakkal, hogy gyakran kötöttem ki ügyeleteken, ahonnan rendszeresen hazaküldtek. Most se telik el nap fájdalmak nélkül, ráadásul nem csak a menstruáció során vannak fájdalmaim. Mindehhez az évek során depresszió is társult. Nem merek kimozdulni otthonról, hiszen sose tudhatom mikor tör rám egy újabb görcs.
Jelenleg egyetemre járok és minden reggel görcsoldókat szedek be, hogy végig tudjam ülni az óráimat. Kétségbeesetten bújtam a különféle internetes oldalakat tüneteimre keresve. Sajnos mikor rátaláltam az endometriózisra, minden egybevágott. Előző évben jelentkeztem át felnőtt háziorvosomhoz, aki 10 perc beszélgetés után beutalt a SOTE endokrinológiai rendelésére. Jelenleg az MR vizsgálatra várok és rettegek, mert nem kerülhetek ki győztesen: ha diagnosztizálják az endometriózist, azért. Ha nem, továbbra se tudom majd mi kínoz immár 6 éve.
Viki

12 év kemény szenvedés, sok orvos, akik oly sok alkalommal azt mondták nekem, ez természetes nem kell annyira komolyan venni a fájdalmat. Sok nő szenved fájdalmas menstruációtól.
Volt olyan orvos, aki azt mondta nekem, hogy szokjam meg a fájdalmat, hiszen nem olyan sok idő ez egy hónapban. Na akkor éreztem először olyat, amit azelőtt soha, és rákérdeztem az orvosnál, hogy Ő hogyan bírná ki, ha 8-10 nap között menstruálna, van amikor egy hónapban kétszer, vagy 35-40 naponta, éppen ahogy kedve engedi, megkérdeztem mit szólna ahhoz, hogyha elöntené a vér, és nem tudna sehova menni, és olyan fájdalma lenne, amitől legszívesebben levájná a falról a festéket.
Tudom, elég durván hangzik, de ekkor döntöttem el 18 évesen, 10 évvel ezelőtt, hogy valahova mennem kell, és foglalkozni ezzel, mert arra nem várhattam, hogy majd magától elmúlik.
 
Közben édesanyámat is megműtötték endometriosis miatt, ami később derült ki, ő is szegény annyira szenvedett, sok kaparáson lett túl, mire egy olyan orvosra találtunk, aki felismerte a betegséget, de akkor már késő volt, ki kellett venni a petevezetékét, méhét. Én akkor szintén elindultam azon az úton, ahhoz az orvoshoz, aki anyukámat kezelte. Én is immárom 4 műtéten vagyok túl, 2 laporoszkópia, 1 laparotómia és az utolsó 1 laporoszkópia, amelyre még később kitérek.
Hát az első 2 műtétem, nagyon gyorsan követték egymást, kaptam Danovált, majd GnRh kezelést, ekkor már annyi preklimax tünetekkel huszonévesen a hátam mögött, hogy egyre jobban ideges lettem, és persze a fájdalmak nem múltak el.
Ekkor elkerültem a debreceni meddőségire, ahol ismételten kaptam GnRh-,t, ekkor már a Kaáliba is be voltunk jelentkezve, és csodák csodájára a kezelés mellett volt menstruációm és fájdalmaim.
A meddőségi szakembert megkértem műtsön meg, Ő pedig elutasított, és azt mondta, tud valakit aki nekem tudna segíteni. Olyan jó volt hallani egy orvostól, hogy beismeri korlátait (mert eddig ilyennek nem találkoztam) és elküldött Budapestre a Róbert Károly magánklinikára Dr. Fülöp Istvánhoz.
Tavaly ilyenkor már várakozás fázisában voltam, készültem a műtétemre 4.-ik alkalommal. Már nem volt bennem félelem, de már remény sem. De nagyon szimpatikus volt az orvos, és az, hogy mindent részletesen elmagyarázott mi fog velem történni. Április 9-én 4,5 órán keresztül műtöttek meg. De este már sétáltam a szobámban, nem akartam elhinni. Mindent ami összenövés volt szétszedték, leszedtek a cisztákat és leégették a pakkokat, a beleim nagyon rossz állapotban voltak. A méhem egyik falára odanőtt a belem egy része, ezt leválasztották, de csecsemőtenyérnyi nagyságban ott kellett hagyni. A petefészkeimet rendbe tették. A petevezetékeimet eltávolították. Ez egy kicsit megrendített, de annyira jól voltam, hogy örömöm volt.
Azóta rendeződött a mensturációs ciklusom 28-29 naposak (ilyen ezelőtt soha nem volt:) A fájdalmaim csökkentek, kibírható. Az anyagcserém felgyorsult, és a vérzésem mértéke csökkent. Nem kaptam semmilyen utókezelést, de azóta nem jött vissza az endo :) Azóta lombik programra járunk, sajnos az első beültetés nem sikerült, három sejtet kaptunk vissza, hármat lefagyasztottunk. Most vastag a méhnyálkahártyám, de ezen is dolgoznak a kórházban, hogy jobb legyen, ez az endo maradványa.
Most márciusban visszakapjuk a három fagyi babánkat. Bízom benne, hogy most már sikerülni fog.
DE minden este imádkozom azért, hogy Fülöp doktort áldja meg az Isten, és segítsen továbbra is azoknak, akik szenvednek. Most én is segítek, sokat beszélek nőknek az endometriosisról, az előjeleiről... ráadásul egy lányotthonban dolgozom, ahol mindig figyelemmel tudom kísérni a lányok hónapjait, elmondhatom nekik, hogy szóljanak ha valami természetesellenes dolgot éreznek. Nem akarom, hogy valaki itt a környezetemben szenvedjen. Mert nemcsak a test szenved, hanem a lélek is. Nekem már lassan depresszióm lett, de most már tudok róla beszélni. Örülök, hogy jó kezekbe kerültem. Örülök ennek az oldalnak is, mert így felhívhatjuk a figyelmet ennek a betegségnek a fontosságára mások figyelmét. Köszönöm, hogy megoszthattam történetemet dióhéjban.
 
JO
 
 
 
 
Gondoltam megosztom történetem, főleg azért mert pozitív :)

Nekem nem voltak nagy fájdalmaim, csak mindent a menszeszem „uralt”.

Épp előtte voltam, vagy utána, vagy épp közben (Woody Allen után szabadon).

Irányítani kezdte az életemet. Rám telepedet. Rengeteget véreztem és éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel.

Az első orvos szerint „csak az időjárás, vagy stressz” okozta a tüneteket. Hm. Aha.

A második orvos egyből értette mi a gond. Műtétre küldött, ahol kiszedtek belőlem egy 10cm és egy 7cm miómát, egy terratomát a petefészkemmel együtt és endometrikus szöveteket. Nem is értem, hogy fért el bennem ez a sok dolog, azt meg főleg nem hogyan nem vette ezt észre az előző orvos. Sajnos érthetetlen okból a 3. nagyobb miómát nem műtötte ki. Műtét után egyből kaptam egy GNRH kúrát, ami alatt a létező összes mellékhatás kijött rajtam, például klinikai depresszió.

Túléltem, bár semmi értelme nem volt a sok szenvedésnek, mert ettől senki sem gyógyul meg. Ösztrogén tartalmú hormont írt fel az orvos „kezelésnek”. Természetesen ennek sem volt értelme, sőt több kárt tett, mint hasznot.

A műtét után nagyon odafigyeltem magamra. Tudtam az immunrendszeremet erősítenem kell, mert visszatérhet az endometriózis. Figyeltem mit eszek, magamra főztem nyers alapanyagokből, semmi adalék, biciklivel jártam munkába, mosószereket lecseréltem. De sajnos mindez nem sokat segített. Éreztem, hogy nagyon gyenge vagyok, minden értelemben. Állandóan fáradt voltam, vas hiányom volt és vérszegénységem. Rossz hangulatom volt, tele voltam gyulladással (ízületivel is).

Olyan erős volt a vérzésem, hogy attól tartottam, hogy egyszer az ügyeleten kötök ki. Sajnos szükség volt újabb műtétre. Tanulva az eddigiekből, nem bíztam már semmit a véletlenre. Nem sodródtam orvosról-orvosra, hanem mindennek alaposan utánajártam!

Feltétel nélküli bizalmamat az orvosok szakértelmével kapcsolatban igen gyorsan elveszítettem a korábbi kezelések során. Sokat tudnék erről mesélni, de minek.

Plusz kivizsgálásokra mentem, ha kellett inkább privátban. Hiszen az egészségemmel nekem kell törődnöm, nekem a legfontosabb. Csak a legjobb szakembernek hagytam, hogy kezeljen, aki valóban ismeri ezt a betegséget és pontosan tudja mit kell tenni, nem pedig „próbálkozik” csak.

Fülöp doktor műtött meg és szépen kiszedett minden nem oda illő szövetet belőlem (sok sok mióma göböt és endos szövetet, köszönet érte még egyszer). Elmúlt az erős vérzés. Nagyon gyorsan felépültem, ellentétben az első műtétemmel. A sok mióma göböt laporoszkópiával el lehetett távolítani, de persze ehhez jó szakember kellett. Fülöp doktor személyében.

Idővel kiderült, hogy inzulin rezisztenciám és hormonzavarom is van. Ekkor jártam utána annak, hogyan is kezelhetném tabletta nélkül diétával az IR-t. Véletlen bukkantam rá a paleo diétára. Utánaolvastam hogyan hat az endometriózisra és lelkesedésem egyre erősebb lett, mikor sorra találtam siker történeteket a neten. Hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy van remény a gyógyulásra és a normális életre. Éreztem, hogy ez lesz az, ami segít. Adtam magamnak 2 hetet a kipróbálásra. A két hétből azóta másfél év lett és nem hiszem hogy bármikor is befejeződik majd.

És láss csodát, mint akit kicseréltek. Már 1 hét után óriási változást érzetem. Az egész életem megváltozott. Korábban rettegtem hova fajul majd idővel ez a betegség, újabb műtétek és szenvedés. Én nem így szeretném leélni az életemet. De ma már teljesen bízom magamban és a testemben, ez a betegség igenis kezelhető, csak tenni kell érte. Ha megadjuk a testnek, amire szüksége van és figyelünk rá, akkor meghálálja. A test öngyógyító képessége elképesztő, csak gondoskodni kell róla. A táplálkozásnak olyan hihetetlen ereje van, sajnálatos hogy ez nincs eléggé hangsúlyozva. A paleo diéta gyakorlatilag az összes tünetet eltüntette, sokkal több az energiám, jól érzem magam a testemben, utoljára tini koromban éreztem magam így (és az elég rég volt :-D).

Ha csak egy embernek reményt tudok adni, már megérte leírni mindezt. Sokáig én is azt hittem nincs semmi remény egy normális életre endometriózis mellett, hogy úgy mondjam igen feketén láttam a jövőt, de szerencsére megtapasztaltam, hogy ez nem igaz. Nagyon is van remény és normális élet, csak minden nap tenni kell érte kitartóan!

Szeretném, hogy minden lány tudjon erről, aki most esetleg el van keseredve. Senkinek sem szabadna szenvednie, mert létezik megoldás!

A gyógyuláshoz kell egy szakértő orvos, de elengedhetetlen a diéta, no meg sport és vegyszermentesség!

Pál Johanna
 

Anna sztorija:
 
"54 éves vagyok. Kiszámoltam. Az elmúlt 41 éven keresztül több, mint 360 napomat azzal töltöttem el, hogy görcsöltem, óránként jártam wc-re, hánytam, és közben a falat kapirgáltam a fájdalomtól. Az, hogy volt még két endometriozis műtétem a vele járó fájdalmakkal, további kínokkal, már nem is érdekes. De belegondoltam, hogy mi minden mással, jobbal tölthettem volna egy teljes évet!!! Az én korosztályom még nem ismerte ezt a betegséget. Az orvosaink is csak tanulgatták a szót - endometriozis. Hol voltak a laparoszkópos eszközök!!? A szerveket megtartó kíméletes kezelések!!?
A mostani fiatal nők remélem, hogy megtalálják a valódi megoldást! Remélem, hogy nem veszítik el termékenységüket, női szerveiket és azt a sok-sok rettenetes napot az életükből!"
 
 
 


Zsuzsa története:

"2006-ban, 30 évesen sűrűn jelentkező kismedencei fájdalmaim miatti kivizsgálás céljából kerestem fel először az akkor még Nyírő Gyula néven működő kórházban Dr Fülöp Istvánt, aki a rutinvizsgálat során megállapította, hogy a bal petefészkemben endometriózis ciszta található és mihamarabbi műtétet javasolt. A sikeres műtétet követően a menstruáció alkalmával korábban jelentkező alhasi fájdalmaim minimálisra csökkentek.

2010-ben férjhez mentem, és az esküvőnk után elhatároztuk, hogy családot szeretnénk alapítani. Egy évnyi sikertelen próbálkozás után újból felkerestem Dr Fülöp Istvánt a Róbert Károly Magánklinikán, aki feltáró műtétet javasolt, melynek során számtalan összenövést és endometriotikus heget találtak. Olyannyira sikeres volt a beavatkozás, hogy a műtétet követő hónapban már teherbe is estem! A nagy boldogságunk sajnos csak 3 hónapig tartott, mert a terhességem 3.hónapjában megállapították, hogy a magzatnak a vesefunkciói elégtelenek, a magzat életképtelen, emiatt meg kellett szakítani a terhességet.

Nem adtuk fel a próbálkozást, azonban eltelt majdnem 1 év, ami alatt nem sikerült teherbe esnem.
Ezután2012 tavaszán ismét felkerestük férjemmel Dr Fülöp Istvánt, aki a megfelelő rutinvizsgálatok elvégzését követően lombik eljárást javasolt. Lelkesen bele is fogtunk a lombik programba. Sajnos az első lombikunk sikertelennek bizonyult. Három hónap elteltével jelentkeztünk a második lombik programra, azonban erre már nem került sor, mivel legnagyobb meglepetésünkre és még ennél is nagyobb boldogságunkra a következő lombik eljárás elkezdése előtti hónapban spontán teherbe estem. Meggyőződésem, hogy az első lombik során kapott injekciók hatása nagyban elősegítette a teherbe esésemet. Nagyon sokat köszönhetünk a Klinikának és Dr Fülöp Istvánnak, hogy megszülethetett a kisfiunk,aki immár 9 hónapja az életünk értelme!"


Lívia:
Az én limonádém: A legjobb barátnőmet az első laparoszkópos műtétem során ismertem meg, egy napon műtöttek minket. Végig nevettük a lábadozást. Azóta már mindketten babázunk és most már az endó helyett ez a közös témánk
 
Egy férj:
 
November 19-én műtötték a feleségemet 4-es szintű endóval, a heg miatt összepöndörödött méh-vel.

A Visanne szedését dec.30-án hagyta abba, és egyértelmű menses január 24-én jelentkezett. Ezután mentünk lombikra Győrben.

Sikeres stimuláció és leszívás után (ICSI és AHA is volt) egy 10 és egy 8 sejtes embriót ültettek be, illetve egy 10 és egy 4 sejtest fagyasztattunk le.

(Még visszafogott) Örömmel írhatjuk, hogy ET utáni 13 napi vérvizsgálaton a Hcg szint 336 progeszteron 35 volt. Tudjuk, hogy még sok minden történhet a következő hónapokban, de az esély rendkívül megnőtt.

Reménykedünk

 
Üdv mindenkinek! Szeretnék a történetemmel hozzájárulni az endósok táborának bátorításához.
 
Gitta története: Sok évnyi szenvedés után 2010-ben diagnosztizálták nálam az endometriozist. Laparoscopiás műtét során a hashártyámról és a hólyagomról is eltávolítottak csomókat, IV. típusú endót állapítottak meg, bal oldali petevezeték átjárhatatlansággal együtt. A 3 hónap decapeptil depot hormonkezelés semmit nem segített, közben családi változások is voltak, majd már az új férjemmel ismét elindultunk a családbővítés irányába. 2013 nyarán megint azt állapították meg, hogy az endóm már több, mint 4 centis, a belemen van, amihez én nem járultam hozzá, hogy eltávolítsák, mert akkor a belemből is ki kellett volna venniük egy 5-6 centis darabot. Akkori orvosom azt mondta, spontán semmi esélyünk a babára.
Elindultunk a reprodukciósokhoz, júliusban levették az alap hormonvizsgálathoz a vérem, majd a férjem vizsgálati időpontjára vártunk. De csodák csodájára, neki már nem is kellett orvoshoz mennie, mert október közepén pozitívat teszteltünk, spontán, orvosi segítség nélkül. (Tehát mégsem lehetetlen). Az endó persze még mindig bennem van, veszélyeztetett terhességgel itthon vagyok.
Most a 24. hétben vagyunk, nagyon várjuk a kicsi fiunkat és mindenkinek azt tanácsolom, járjon utána az állandó fájdalomnak, görcsöknek, rosszulléteknek, mert az óra ketyeg, és sajnos nincs mindenkinek olyan isteni szerencséje, mint nekünk. Sok sikert mindenkinek és sok erőt kívánok!!!
Nyeső Zsuzsa vagyok, 36 éves, és egy igen összetett, mai napig rejtélyes egészségügyi kihívással kell együtt élnem. 2007-ben derült fény arra, hogy endometriózisom van, ami egy nőgyógyászati betegség és a fejlett társadalmakban élő, gyorsuló, stresszel teli életet élő nők betegsége.

Az „endometrium” a méhnyálkahártya, minden hónapban a menstruációs ciklus során felépül és leválik. Az endometriosis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet található a szervezet más területein, a méh üregén kívül. Ezen a méh üregén kívül elhelyezkedő endometrium szövetet nevezzük endometriosis csomónak, implantátumnak vagy növedékeknek. Ezek a csomók fájdalmat, meddőséget és sok más problémát okozhatnak. A betegség meglehetősen gyakori, különböző statisztikák szerint a 20 és 50 éves kor között lévő nők 5-20%-ánál fordul elő.

Első menstruációmtól kezdve igen, fájdalmasan, legyengülve, kínok között éltem meg a havi ciklusomat, majd 28 éves koromtól teljesen felborult minden, már közti vérzések is jelentkeztek és újra erősödtek a fájdalmak. 2007-ben két műtéten estem át. Az elsőnél megállapították, hogy endometriózissal állunk szemben, a 2. műtétnél megtörtént a mintavétel és kisebb csomók eltávolítása. Azonban a bélbe, a méhembe nőtt 4,5 cm-es képletet egy évvel később Ausztriában egy specialista tudta megoperálni, úgy, hogy a bélszakaszt eltávolította.

Szerencsére sikeres műtétek voltak, de a szervezetünket nem szabad kitenni ilyen drasztikus beavatkozásnak csak legvégső esetben. Ez csak tüneti kezelés volt az okokat nem szüntette meg. Így a teljes gyógyuláshoz vezető út még váratott magára.

Két évig tünetmentes voltam, majd 2010-ben ismét jelzett a szervezetem, hogy baj van. Tudtam, hogy nincs mód újabb műtétre, így természetes úton kell rendet tennem a szervezetemben, segíteni, hogy az öngyógyulás meginduljon. Ekkor találkoztam a Makrobiotikával és hihetetlen gyors, látványos és érezhető hatása nagy megkönnyebbülést hozott. A meglévő ciszták felszívódtak és a közti vérzés megszűnt.

A szervezetemnek szüksége van a folyamatos tisztulásra, teljes értékű energiával való feltöltésre és az érzelmi harmonizálásra, hogy az alapvető biológiai-kémiai folyamatokat ellássa és ez az, amit a makrobitika biztosít számomra. Segítségével a lelki egyensúlyom beállt, és ez által a testi tünetek is megszűntek. A főzési folyamtok megnyugtatnak és a sokszínű ételek, a természetes ízek, gyógyító ételek kiegyensúlyozottá tesznek a mindennapokban. Később rátaláltam a kundalini jógára és így lett teljes a vitalitást, egészséget, harmóniát biztosító energiaáramlás.

Sokat köszönhetek Szilviának, hogy a lendületével, hihetetlen tudásával segített, hogy ne arra figyeljek, hogy mit nem szabad enni, hanem élvezzem, azt, amit lehet és sokkal-sokkal több teljes értékű tápanyagot fedezzek fel, mint amivel valaha találkoztam a normál fogyasztói és étkezési kultúránkban.

Kívánom, hogy gyógyuljon meg mindenki és nyitottsággal fogadja Szilvia segítségét!

Nyeső Zsuzsanna


Nikolett vagyok 32 éves!
 
3műtéten és rengeteg testi, lelki fájdalmon túl!

Az 3.műtétemből éppen most lábadozom, újabb endometriosis szigetek, hegesedések és most egy teljesen elzáródott jobb oldali petevezeték is társult hozzá. Júliusig kaptunk lehetőséget a párommal a természetes úton való teherbeeséshez nagyon reméljük,hogy sikerülni fog.
Tudni kell, hogy évek óta makrobiotikus diétát tartok és mégis....

Talán többet most nem is tudok írni, mert nagyon frissek az élmények!

Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül!!!
Mindenkinek erőt és kitartást kívánok.

Üdvözlettel:Nikolett
 
Kira anyukája

 
Győzelem az endometriózis felett – vagy mégsem?

Talán 2007-ben kezdődött. Szúró, éles fájdalom, görcsök… A diagnózis szerint petefészek gyulladás. Antibiotikum. Következő hónapban ugyanaz a fájdalom, majd hónapról hónapra erősödik. Nőgyógyász, urológus, felfázás, antibiotikum, gyulladás, s ami a legjobb: „biztosan csak beképzeli.” Ez így ment egészen 2009 őszéig, amikor megelégeltem. Nem törődve az anyagiakkal, először elmentem egy magán urológushoz (annyira sulykolták belém, hogy felfázásos problémám van, hogy magam is elhittem), s ott hallottam először azt a szót, hogy endometriózis. Szerencsére az orvos nagyon felkészült volt a nőgyógyászati témákban is, miután bebizonyosodott, hogy urológiailag semmiféle problémám nincs, elmagyarázta részletesen, mi is ez a betegség, és miért gyanakszik ő erre, ám természetesen a további vizsgálatokat a nőgyógyásznál kellett elvégezni. Egy kedves ismerőstől megkaptam Dr. Lázár Levente elérhetőségét, akinek nagyon sokat köszönhetek, s aki a mai napig is az orvosom. Gondoltam kis cselhez folyamodom, s úgy mentem el hozzá, hogy nem említettem meg, hogy a másik orvos mire gyanakszik, kíváncsi voltam, ő mit mond. Hosszas beszélgetés és vizsgálatok után ugyanazt a kínzó hangzású, rejtélyes szót mondta: endometriózis. Utána pedig ért a sokk, miszerint csak műtéti úton lehet megbizonyosodni arról, hogy valóban ott van-e, valóban ez az, ami megkeseríti a mindennapokat. 2010. februárjában műtött meg, s igaza lett. Hadd meséljek kicsit részletesebben a műtét napjairól…

…a SOTE I. számú női klinikáján várakoztam a felvételre, s cikáztak a gondolatok az agyamban, leginkább az foglalkoztatott, hogy vajon miért kell nekem itt lennem, mivel érdemeltem én ezt ki, s miért nem lehetek inkább a közeli munkahelyemen a kis irodámban, s tehetem a dolgomat, mint minden nap. Ekkor megpillantottam egy fiatal lányt, velem egyidős lehet – gondoltam. Egyből összeakadt a tekintetünk, mert mindketten tudtuk, hogy ugyanaz vár rám is, amin ő előző nap esett át. Szívem szerint őt látva sarkon fordultam volna és otthagytam volna mindent. Nem tehettem… végig kellett csinálnom, és akkor már legalább tudtm, hogy nem vagyok egyedül, van egy sorstársam…

Magát a műtétet nem kívánom részletezni, volt, amilyen volt, nekünk nőknek sok-sok fájdalmat ki kell bírnunk az életben, hát ez sem volt egy leányálom, de túl vagyok rajta. Ami azonban nekem a legnagyobb nehézséget okozta, s okozza máig, az a betegség lelki oldala, amelyről nagyon kevés szó esik. Ami engem illet, mondhatom, hogy meggyógyultam, szerencsére nálam a legenyhébb változatú endometriózist diagnosztizálták, hormongyógyszert sem kellett szednem a műtét után, és azóta teljesen jól vagyok. Testben. Lélekben azonban a mai napig nem tudom, hogyan tudnék továbblépni. Telnek a hónapok, évek, s a gondolat, hogy esetleg kiújul a betegség, és hatással lesz arra, hogy lehet-e kisbabám, folyton a fejemben motoszkál, nem tudok szabadulni tőle. A műtét utáni fél év volt a legkegyetlenebb. Szégyen, vagy sem, pszichológus segítségét vettem igénybe, mert megláttam egy terhesvitamint reklámozó hirdetést, vagy elmentem a boltban a babaruhák mellett, s rámtört a sírógörcs. Ez az, amit rettenetesen nehéz feldolgozni. Ezért kellene minél több összefogásnak születnie, ezért kellene minél több fórumon beszélni erről a betegségről, hogy mi, akik valamilyen formában átéltük, részesei voltunk, segíteni tudjunk egymásnak a tapasztalatcserével.

A történetnek mégis van egy szépsége is: a lány, akit említettem, azóta is a barátnőm. Hihetetlen, de az alatt a 2 nap alatt lelkitársak lettünk, és nagyon szeretjük egymást. Ha ez volt a célja a jóistennek, hogy a betegség által kapjak egy csodálatos barátnőt, akkor igenis azt mondom, hogy megérte minden szenvedés.

Azóta, immár 4 éve tünetmentes vagyok, és 2013 februárjában megszületett Kislányom, Kira, aki természetes úton, teljesen spontán fogant.

 

 

Sziasztok! Emese vagyok, 28 éves. 2012 júniusában átestem én is egy 2 és fél órás endós műtéten a Róbert Károly Magánklinikán. Annyi cisztám volt, h az egész méhem már el volt deformálódva. A műtét után nem szedtem semmilyen gyógyszert. 2013 februárjában visszamentem a dokimhoz, h fáj megint a hasam. Ismét talált cisztát. Megfogadtam, h én már pedig SOHA többet nem fekszem műtőasztalra. Ekkor kezdtem kutakodni, amikor is rátaláltam a paleora. Áprilisban elkezdtem. 2013 júniusában férjhez mentem, és mivel a dokim azt javasolta a műtét után, h 1 éven belül essek teherbe, megbeszéltük a férjemmel, hogy esküvő után neki fogunk. Augusztusban meglátogattam a dokimat (Dr Herczegh Szabolcs), mondtam neki, h próbálkozunk. Szó szerint majd' kibújt a bőréből (imádom ezt a dokit :D)... Elkezdtem szedni a barátcserje kapszulát, progi krémet kentem ill. D-vitamint, de a progi krémet meg a kapszulát 1 hónap után éreztem, h nem tetszik a szervezetemnek, abbahagytam. Utána csak folsavat szedtem. 3 hónapon keresztül kivoltam, h nincs még mindig baba, de azt mondta a Dr Úr, h 1 év után szoktak kutakodni, h gond van. November 23.a körül kellett volna megjönnie. Nem jött.... azt hittem a hormonjaimmal vannak gondok... egyik nap kérdezte a férjem, hogy hány napos a ciklusom. Mondom, 28-30... Kérdezte, h mennyinél tartok. Mondom, 37 :D Másnap vettem tesztet... Egyből megjelent a 2 csík... KISBABÁNK lesz :) :) 4 hónap próbálkozás után. Most vagyok 18 hetes. Nagyon úgy néz ki, fiú Azt mondom, h az egésznek a titka nálam az volt, h pont a 4. hónapban vettem be a "leszarom tablettát", amikor azt mondtam, majd jön, ha akar :) Nem szedtem "feleslegesen" dolgokat. Valahol olvastam, h az sem jó, ha a nő mindenféle vitamin meg egyéb kiegészítőket szed, mert túl erős lesz a szervezet a férfiéhez képest.... Erőt szeretnék Nektek adni, hogy igenis endosan is lehet természetes úton babátok, csak hinni kell benne, és nem erőltetni az egészet. Ha rágörcsöltök, csak rosszabb lesz! Kitartást mindenkinek! ;)
Timi a blogján ír endometriózisáról:
http://myjesus.blog.hu/2011/09/09/level_satannak
 

 
 
 
 
 
 

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.