Dr. Badényi Gábor
Főoldal / Dr. Badényi Gábor

Dr. Badényi Gábor

 

A folyamatos fejlődés és a tudásvágy hajtja kórházunk legfiatalabb szülész-nőgyógyászát. Dr. Badényi Gábor rezidens korában egy vidéki kiskórházba is elment dolgozni, hogy komoly gyakorlati és sebészeti tapasztalatot szerezzen. Büszke rá, hogy fiatal kora ellenére sok száz szülést vezetett már, és jelentős tapasztalattal rendelkezik a nőgyógyászati műtétek terén is.

 

Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy egy orvos miért pont ezt a hivatást választja. Önnél volt meghatározó személyiség a családban, akinek a jelenléte befolyásolta a döntését?

Értelmiségi és úgyis mondhatnám, hogy félig orvos családból származom. Édesanyám belgyógyász és kardiológus, a nővére aneszteziológus, édesapám pedig villamosmérnök. Mindkét szülőm személyisége meghatározó volt. Édesapám a matematika és a fizika tárgyakat szerettette meg velem, míg édesanyám az irodalom és a humán tárgyak szeretetét plántálta el, de neki köszönhetem a biológia iránti vonzódásomat is, amiben megtaláltam a reál és a humán közötti utat.

A biológia jelentős része az emberről szól, már iskolásként is ezt találta izgalmasnak?

Igen, a matematikát túl száraznak éreztem, nem sok emberit leltem benne, ezért a biológia tetszett a reál tárgyak közül a legjobban. Édesanyám nagyon sokat adott nekem emberileg, erkölcsileg és tartásban is. Korán megláttam benne a nagybetűs segítőt, s ez a magatartásforma megtetszett nekem. Ez motivált, hogy én is majd segítsek az embereken.

A szülei egyébként elvárták, hogy orvos legyen?

Nem, erről nem volt szó. Nagyon karakteres személyiségek mind a ketten, engem és az öcsémet „löktek” a tanulás felé, de abba nem szóltak bele, hogy milyen területtel foglalkozunk. Olyan példát mutattak, és a baráti körünk is olyan értelmiségiekből állt, hogy egyértelmű volt a továbbtanulás. A tudás szeretete és fontossága benne volt az életünkben. A gimnáziumot is az egyetemre felvettek aránya alapján választották, így esett a választás a Radnótira. Nagyon kötődtem a gimnáziumhoz, egy kifejezetten jó hangulatú iskola volt, s a hatosztályos képzése pedig elég erős, meghatározó jellemű tanárokkal. Nem csak az adott tantárgy tudását adták át, hanem erősen formálták a jellemünket is. Tizedikre már egyértelmű volt, hogy biológia –fizika fakultációt választok, és az orvosira adom be a jelentkezésemet.

Ezzel a készüléssel és elhivatottsággal gondolom könnyen bejutott az orvosira…

Nem éppen. Abban az évben valami módosítás volt a pontok számításánál, s annyira magas volt Pesten a pontszám, hogy én „csak” Szegedre, az általános orvosi szakra nyertem felvételt. Izgalmas egy évem volt, 8 éves koromig ugyanis Szegeden éltünk, így a nagy váltás mellett, amit az egyetem jelentett, a gyerekkori emlékek is visszaköszöntek. Nagyon kellemes egyetemi város volt Szeged, sok jó fiatal közösséggel, de a szüleim jobbnak látták, ha Pesten folytatom az orvosit, így a sikeres vizsgák után átjöttem a Semmelweis Egyetemre.

Mikor döntötte el, hogy a szülészet-nőgyógyászatot választja?

Annak elég hosszú a története. A klinikai tárgyak harmadévben kezdődtek, s a belgyógyász mamám és a mérnök apám hajlamait örökölve a két nagy szakma a belgyógyászat és a sebészet között hezitáltam sokáig.

A sebészetről azt hallottam, hogy a legférfiasabb szakma, így minden medikus álma. Ön is így volt vele?

Nagyon tetszett, hogy a kezével gyógyít az ember, és villámgyors döntéseket, s azonnali cselekvést igényel. A belgyógyászatban pedig nagyon vonzott, hogy van idő elemezni, nyomozgatni, míg a sebész a kivizsgálás, a diagnózis szempontjából készen kapja a beteget. Úgy éreztem ez a kutató tevékenység hiányozna az életemből. Aztán először mégis inkább a sebészet irányába mentem, megírtam egy tudományos diákköri munkát, majd a szakdolgozatomat. A szülészettel szigorlóként találkoztam, s akkor alakult ki bennem, hogy ez aszakma ideális lehet a számomra. Igaz, egy szűkebb terület, de ötvözi a két szakot, ami között vívódtam, itt vannak műtéti beavatkozások, de szükség van az alapos vizsgálódásra is. Az endokrinológiában, a meddőség okainak feltárásakor kiélheti az ember a „nyomozós”, gondolkodós hajlamát is.  Ráadásul a szülészet az az egyedülálló orvosi szakma, ahol nem feltétlenül a betegséggel, a halállal küzdünk, és az elmúlást próbáljuk meg minél hosszabb időre elodázni, hanem egy új életet tudunk a világra segíteni. A többi orvosi szakterülethez képest folyamatos pozitív megerősítéssel rendelkezik, hiszen ha nem sikerül egy beteget megmenteni, vagy orvostól függetlenül nem jó irányba változik az állapota, utána helyrejön lelkileg, ha egy szülés szép lett, és örömet, felejthetetlen élményt szerzett egy családnak.

A rezidens helyet is már ennek tudatában kereste?

Igen, a végső döntésben szerepet játszott, hogy az akkori rendszerben a nőgyógyászat képzésen belül volt sebészet gyakorlat is, persze a sebészeten belül nem volt nőgyógyászat. Gondoltam, így mind a kettőt meg tudom nézni, s tudok váltani. Azt tudtam, hogy az egyetemi rövid gyakorlat köszönő viszonyban sincs a valósággal. Teljesen más, amikor az ember benne van valamiben, és nap mint nap azt csinálja. Az I-es Női klinikára kerültem rezidensnek, s ebben az időszakban meghatározó hatások értek. A három hónapos sebészeti gyakorlatot az Uzsoki kórházban töltöttem Jakab professzor alatt, ami kiváló volt szakmailag és bár keményen meg kellett izzadni az elismerésért, de figyeltek a pozitív visszajelzésre, s ez életem egyik legnagyobb élménye volt. Nem így a klinika, ahol akkoriban nagyon sok rezidens volt egyidejűleg, elsősorban adminisztrációs feladatokat kaptunk, és a műtétekben való részvétel alig jutott nekünk

Ez mennyire szegte a kedvét?

Teljesen, úgy gondoltam ez szakma- és nem helyfüggő, ezért inkább a sebészetet választottam. Szerettem volna, ha idejében kiderül, milyen a manualitásom, hogy később ebből ne legyenek problémák. Ráadásul egyáltalán nem vonzott, hogy egy klinikán végigjárjam a ranglétrát, s majd professzor lehetek egyszer. Sokkal fontosabbnak ítéltem meg azt, hogy élvezzem a szakmát, és a lehető legjobban csináljam, amihez kell a jó kvalitás. Így édesanyám nemtetszése ellenére hoztam egy igen komoly döntést: kiléptem a rezidens képzésből és elmentem Vácra, a kórház sebészeti osztályára. Egy percig sem bántam meg, rengeteget tanultam, jelentős műtéteknél segédkeztem. Egy vidéki kórházban az ügyeletes orvosnak mindent magának kell megoldania.

S megnyugodhatott abban, hogy a keze is remekül működik?

Így van, az a szép egy év ebben is megerősített. A következő évben már ezzel a tudattal jelentkeztem a rezidens képzésbe. Sok sebészeti állást nem hirdettek Pesten, ezért jelentkeztem a nőgyógyászati helyekre is.

Úgy volt vele, a sors döntse el, hogy a szívének kedves két szakma közül, melyikből szakvizsgázzon?

Nem dőlt el ilyen egyszerűen, a Dél-pesti Kórházban ugyanis mind a sebészeti, mind a nőgyógyászati állásra felvettek. Végül főnököt választottam, a nőgyógyászati osztály vezetője nyugalmat sugárzó, kedves ember volt, tőle akartam inkább tanulni. Rengeteg tapasztalatot szereztem, s viszonylag hamar bedobtak a mélyvízbe. Különféle betegségekkel találkoztam, számtalan szülést vezettem, és számos császármetszést is csináltam. Központi ügyelete volt a kórháznak, ahol sebészekkel, urológusokkal, aneszteziológusokkal, és a sürgősségiekkel is együtt kellett dolgozni, kiváló alap volt. Később újabb változások történtek a rezidens rendszerben, s több helyen is kellett gyakornokoskodni, minden vezetőnek megfelelni. Akadt olyan eset, hogy onkológiai továbbképzésre szerettem volna menni, s az egyik főnököm kifejezetten támogatta, a másik pedig nem akart elengedni. Nagyon vártam már a szakvizsgát.

Tovább keresgélte a fejlődési lehetőségeket?

Rendkívül érdekelt a laparoszkópia, amikor a has felnyitása nélkül lehet elvégezni a műtétet. A Péterfy Sándor utcai kórházban találtam egy kiváló orvost, mellette töltöttem a szakvizsga előtti évet. Ez egy technikai vívmány, ami a kütyümániás fiúkat, mint amilyen én is vagyok, nagyon izgatja.

Azért más előnyeit is meglátta benne…

Persze, mindenképpen ez a jövő. Nyugat-Európában egy-két daganatos beavatkozást leszámítva mindent ezzel a módszerrel műtenek. Jobb a betegnek, kevésbé fáj, hamarabb gyógyul, kisebb a szövődmény esélye, és a technikára befektetett költség hamar megtérül, hiszen kevesebb lesz például a táppénzen eltöltött nap, tehát az egész társadalom jobban jár.

S minden csínját-bínját el tudta sajátítani az endoszkópiás műtéteknek?

Arra úgy gondolom, egy élet is kevés lenne. Amit a Péterfyben meg lehetett tanulni, azt megtanultam. Azon gondolkodtam, hogy Angliába megyek dolgozni és újabb tudást szívni magamba, amikor egy volt kollégám felhívta a figyelmemet a Róbert Károly Magánkórházra. Örömmel éltem a felkínált lehetőséggel, hiszen itt az évek során megszerzett tapasztalataimat is tudom kamatoztatni. Rucz doktortól és Fülöp Doktortól pedig el tudom sajátítani a laparoszkópia újabb technikáit. Volt szerencsém már asszisztálni mellette, fantasztikus élménnyel gazdagodtam. A főorvos egy mióma göböt ágyazott ki, majd távolított el a méh megtartása mellett másfél óra alatt, ilyen műtéttel máshol reggeltől estig izzadnak, s a végén lehet, hogy felvágják a beteg hasát. Mindenképpen kinyílt a világ előttem, de még fel kell dolgoznom az eseményeket.

Milyen tervei vannak szakmailag?

Egyelőre a komplett szülészet- nőgyógyászati szakterületet fogom művelni. Nagyon jó érzés, hogy a helyváltásaim ellenére követnek a korábbi betegeim. Idővel nyilván részterületre kell majd specializálódnom, mint az itteni kollégáim többsége, hiszen a technika óriási fejlődése ezt megköveteli. A laparoszkópia mellett az ultrahang érdekel még nagyon, itt abban is látok fejlődési lehetőséget.

Gondolom, sok szabadideje nincs, mivel tud kikapcsolódni?

Szeretek úszni és futni, de a rendszerességgel mindig baj van. Általában 2-3 hét alatt belejövök, aztán jön egy nagyobb hajtás, sok ügyelet, s kezdhetem elölről. Szívesen járom a természetet a barátaimmal, élvezem a koncerteket, a mozit. Egy nehéz este után pedig egy jó krimi és a történelmi tárgyú könyvek olvasása lazít el szellemileg teljesen. Ami nagyon fontos számomra, hogy úgy érzem a helyemen vagyok!

 

 

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.