Dr.Dakó Imre
Főoldal / Dr.Dakó Imre

Dr.Dakó Imre

A hétvégéit is szívesen beáldozza egy-egy rendelés kedvéért a Róbert kórház legrégebben praktizáló szülész-nőgyógyásza. Dr Dakó Imre élete során igyekezett mindent olyan tudást elsajátítani, aminek segítségével tökéletesíteni tudta a gyógyítást, a reparációt. Volt mentős, végzett aneszteziológus, sok évet töltött a sebészeten, s még plasztikai sebészetből is szakvizsgázott a szebb és jobb sebgyógyulások érdekében.

 

Vidéki nagycsaládból származom, négyen vagyunk testvérek. Édesapám rendőrtiszt volt Kecskeméten, édesanyám pedig otthon gondoskodott rólunk. A piaristáknál kezdtem az iskoláimat, majd felkerültem Csepelre a Jedlik Ányos bencés gimnáziumba, ahol nagyszerű reálképzést kaptam. Az érettségi után nehéz döntés elé kerültem. Mivel nagyon érdekeltek a repülőgépek, a repülés világa, ezért lokátorosnak is jelentkeztem az orvosegyetem mellett. Mind a két helyre felvettek. Hosszas tipródás, s némi szülői noszogatás után szerencsére az orvosi hivatás mellett döntöttem.

Mi motiválta gimnazistaként az orvosi pálya irányába?

Nemes feladatnak gondoltam a gyengék megsegítését. Hittem, képes leszek a beteg embereket a normális, egészséges állapotba visszajuttatni. A reparáció mindig is különösen fontos volt számomra. Az egyetemen oxiológiával, sürgősségi orvostannal foglalkoztam. A mentőzés során tanultam meg, hogyan kell gyorsan, ám megfontoltan dönteni. Később igazságügyi orvosszakértő szerettem volna lenni, ugyanis a valóság felderítését- édesapám révén- ugyancsak lényeges munkának tartottam. Rá kellett azonban jönnöm, hogy igen nehezen viselem a halottak látványát. Egy ideig még kacérkodtam a fül-orr-gégészettel, de aztán a legszebb szakma, a nőgyógyászat mellett döntöttem.

Abban az időben nőgyógyász állást találni körülbelül a lottózással volt egyenértékű…

Budapesten mindenképpen, ám mivel vidéken nőttem fel, kifejezetten vidéki állást kerestem, s nem csalatkoztam.  Kazincbarcikára kerültem, ahol egy szakmailag és emberileg is kiváló társaság fogadott, Idősebb kollégáim segítségével sikerült a legapróbb dolgokig mindent elsajátítanom ebből a mesterségből. Az eleje elég izgalmas volt, két hónap után ugyanis kirendeltek Sajókazára helyettes körzetiorvosnak. Az első napon 74 beteg volt, reggeltől estig rendeltem. Azon a szegény és elmaradott vidéken töltött néhány hónap alatt az életről is sokat tanultam. Sok szülést is vezettem. Ott fordult elő, hogy az ágy alatt szültünk a kismamával, abban a kultúrában ez volt az elfogadott. Egy félévet eltöltöttem a sajószentpéteri szülőotthonban is, ahol pedig szinte az összes terhességi rendellenességet megtanultam kezelni.

A kórházban mi mindennel foglalkozott?

A nőgyógyászati osztályon egy idő után mindent el kellett tudnom végezni. Mivel egyre több időt töltöttem a műtőben, 1974-ben úgy gondoltam, elvégzem az aneszteziológia tanfolyamot. A saját osztályunk mellett a sebészeten is rendszeresen altattam és ügyeltem. A legszebb élményeim persze a szülészethez kapcsolódnak. Abban az időben még nem volt ultrahang, így mindig izgalmas feladat volt, ha kiderült szülés közben, hogy két baba van a pocakban. Az ikerszülések mellett ott találkoztam először álterhességgel is. A mamának szépen növekedett a hasa, mesélt a baba mozgásáról is, rendesen voltak fájásai, s a végén kiderült, hogy csak pszichés okok miatt történt a hormonális és a testi elváltozás. Igen nehéz volt kezelni azt a mérhetetlen csalódást, amit átélt a mama.

Milyen nehézséggel kellett még megküzdenie akkor egy vidéki nőgyógyásznak?

Szigorúan szabályozták a császármetszések számát, 5 százalékban határozták meg központilag. Elméletileg nem lehetett túllépni az éves keretet, így komoly mérlegelést igényelt, hogy egy felmerült problémát ezzel a beavatkozással oldjunk-e meg. Magam azonban nem vállaltam, hogy esetleg egy sérült baba jöjjön a világra - ha úgy ítéltem meg, minden esetben elvégeztem a császármetszést. Jelentős kihívásokkal kellett szembenéznem.

Ez az időszak mégis olyan hőskornak tűnik, ahogy mesél róla. Miért jött el Kazincbarcikáról?

Valóban boldogan emlékszem vissza az első munkahelyemre. A feleségem azonban pesti lány, s hazavágyódott. Egy családi kapcsolatnak köszönhetően kerültem vissza Budapestre, az Újpalota és Újpest integrált kórházába, s a hozzátartozó rendelőintézetbe. Itt azonban egészen más légkör fogadott, mérhetetlenül alárendelt szerepben voltak az ott dolgozó szülész-nőgyógyászok. Az osztályvezető és helyettese római számmal illette magát, míg a beosztott orvosokat arabszámmal jelölték. Én a 38. lettem, ez már önmagában jelzi, milyen nagy volt ott a jövés-menés. Szerencsére másfél év után felkértek a Róbert Kórházba, mely a mostani elődje volt. Közel negyven éve dolgozom ezen a helyen, persze az intézmény neve és tulajdonosai, s a rendszerek változtak közben.

Izgalmas lehet ezt a nagy változást és fejlődést megélni…

Így igaz. A Róbert már abban az időben is újító volt. Egy menedzser szemléletű főnököm volt, Kiss Csaba, aki egészen kivételessé varázsolta a szülészet-nőgyógyászati osztályt. Az Alutröszthöz jártam külön rendelni, s cserépbe modern műszereket kaptunk. Endokrinológiai labort alakítottunk ki, és elsők között kezdtük meg a laparoszkópiás vizsgálatokat és műtéteteket. Magam a debreceni klinikára jártam megtanulni az akkor újnak számító beavatkozás minden csínját-bínját. Egészen egyedülálló körülményeket és hangulatot tudtunk teremteni. Lehetővé tettük például az apás szülést, ami komoly reformnak számított akkoriban. Megkezdtük a meddőségkezelést, s még a lombik-programhoz is csatlakoztunk, igen szép eredménnyel.

A plasztikai sebészettel hogyan került kapcsolatba?

Fontosnak tartottam, hogy fejlődjön a sebészkészségem. A rendszerváltás után külön miniszteri engedéllyel végeztem el a Honvéd kórházban plasztikai sebészeti szakvizsgát. Azt akartam, hogy a kezem alatt a lehető legszebben gyógyuljanak a műtéti sebek. Két évig napközben ott dolgoztam és tanultam, éjjel pedig itt ügyeltem. Később rengeteg has- és intim plasztikát végeztem a hölgyek nagy megelégedettségére.

Egy ilyen komoly szakmai múlttal már nyugodtan megtehetné, hogy visszavonuljon. Mi tartja még mindig itt?

A nők tisztelete és szakma mindenek fölötti szeretete. Nem tudok annál csodásabbat elképzelni, mint az életadás képességét, s erre csak a nők képesek. Nekem pedig a lehetőségimhez képest segítenem kell őket. Lantos Gabriellával, a kórház menedzser igazgatójával az elfoglalt nők számára kitaláltuk a szombati rendelési időt. Először egy páciens jött, majd pár hét múlva már 17-en kerestek fel. Jó érzés, hogy olyanoknak is lehetőséget teremtettünk, akik egyébként nem biztos, hogy eljutnának az orvoshoz. 45 év után is még mindig ugyanazzal az örömmel kelek fel reggelente. Az első szüléseim egyikénél eldöntöttem, hogy minden újszülöttről kérek egy fotót, azóta ezeket albumba gyűjtöm. Pár éve nem vezetek szülést, már fárasztott a folyamatos készenlét, de ezek az albumok szem előtt vannak, hiszen ez az életem.

Mivel töltekezik egy nehéz nap, hét után?

A szakmát sohasem tudom „félretenni” naponta olvasom a friss szakirodalmat, az orvostudományi újdonságokat.  A szabadidőm jelentős részét a 12 éves unokámmal töltöm. Csodás dolgokat élünk meg együtt. Rendszeresen járunk horgászni, mind a ketten szeretjük azt a csöndes, békés nyugalmat, ami a víz mellett van, közben beszélgetünk. Tavaly az unokám kitalálta, hogy ússzuk át a Balatont. Egy évig jártunk közösen úszni, s elmondhatatlanul boldogok voltunk, hogy bőven szintidőn belül sikerült partra érnünk. Megfogadtuk: amíg képes vagyok rá, minden évben megtesszük azt az 5200 métert a közös siker érdekében.

 

 

Hírek

CSAPATOT ÉPÍT A ROBI! – TÖRÖKMEZŐ

Néha nekünk is ki kell kapcsolódni! Tökéletesebb időjárásunk nem is lehetett volna a hétvégi csapatépítő kiránduláshoz! Gyönyörűen sütött a nap, az erdők sárgába és pirosba burkolóztak már. Hát mi lehetne ennél szebb? Idén ősszel a Törökmezei Turistaházat…

ÚJRA FÁJDALOM NÉLKÜL ÉLEK – EGY GERINC-CISZTA TÖRTÉNETE

Elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy nehezen visszafordítható változások történjenek egy korosodó gerincben. Egy laikus számára még az okok kiderítése sem egyszerű, hiszen a folyamatos hasogatás, az időnkénti belenyilallás sokszor nem ott jelentkezik, ahol a baj van. Így aztán…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.