Dr. Joó Gábor - Szülész- nőgyógyász genetikus szakorvos
Főoldal / Dr.Joó Gábor

Dr.Joó Gábor



 

Dr Joó Gábor „A központi idegrendszer fejlődési rendellenességeinek kézikönyve” című szakkönyve két mottóval indul. Az egyik egy latin mondás, ami magyarul annyit tesz, hogy „Egy nap se teljen anélkül, hogy nem csináltunk valami értelmeset”. A másik idézet jelentése: „A csepp a követ nem az erejével vájja ki, hanem azzal, hogy gyakran cseppen.” Ez a két mondatos bevezető tömör és helytálló összefoglalása lehet nemcsak a szülész-nőgyógyász, genetikus, kórházi farmakológus életfilozófiájának, hanem szakmai hitvallásának és értékrendjének is. Az öt nyelvet ismerő, valaha focistának készülő doktor minden reggel ezzel a céllal ébred - letenni valami értékeset az asztalra.

Rám ne legyintsenek, hogy egy unalmas pasi vagyok

Sok mindent hozok apámtól, ő volt az én életemben a mérce. Rendkívül szigorú, viszont ritkán elégedett ember az én apám. Ő is orvos, fogorvos. Az első dicséretet tőle a diplomaosztómon kaptam. Könnyen kitalálható, hogy milyen erőteljesen motivált, hogy ez a mondat elhangozzon. Talán úgy érezte, hogy az én jellemem nem viseli el a dicséretet, vagy elszállnék tőle, nem tudom. Akárhogy is, ez a nevelés kialakított bennem egyfajta igényességet önmagammal szemben. Állandóan arra késztetett, hogy valami számomra értelmeset csináljak, és azokban eredményeket érjek el. Amint elértem, azonnal kellett egy újabb cél, egy újabb csúcs, amit meghódíthatok. Olykor ez elég fárasztó érzés, de csak így tudok működni. Így elhiszem, hogy képes vagyok rá, és van annyi tehetségem, hogy megvalósítsam, amit akarok. Ezt nevezhetjük hiúságnak is, de ha így hívjuk, akkor sem szégyellnivaló, hiszen jótékony energiákat képes folyamatosan megmozgatni. Próbálok viszonylag kevés időt tölteni a szürke zónában, vagyis lehetek fehér vagy fekete, de valamilyen állásfoglalásra késztető életet élhessek. Rám ne legyintsenek, hogy egy unalmas pasi vagyok, egy érdektelen ember, mert én vagyok valamilyen. Ez egyeseknek szimpatikus, másoknak nem.

A szülészet rendkívüli élményekkel jutalmazza az orvost

Apám szerette volna, ha továbbviszem az ő szakmáját, de én egy nagyobb területet lefedő szakterületet választottam inkább, a szülészet - nőgyógyászatot. A szülészet áll hozzám közelebb, mert az rendkívül bőkezűen jutalmazza az orvost. Arra az érzésre gondolok, hogy valami egyedülálló dologhoz segíted hozzá a családot az életben és ebben szereplőnek lenni, rendkívüli kiváltság. Ugyanakkor ez az ideális állapot olykor egy perc alatt el tud romlani, a teljesen egészséges nő is életveszélybe kerülhet, ezért mindig a legnagyobb alázattal kell végezni ezt a munkát.

Nem értek egyet a természetesség nagy hirdetőivel. Igaz, korábban is meg tudtak szülni a várandós nők orvosi segítség nélkül, de tízszer több gyerek halt meg, vagy született betegen. A szülések 70%-a valóban ma is lezajlik gyönyörűen, orvosi segítség nélkül. Az orvos feladata az a 30%, ami nem természetes eset. Sajnos senkinek nincs a  homlokára írva, hogy melyik csoportba tartozik, ezért elengedhetetlen, hogy minden terhességet hatalmas alázattal kísérjünk.

Még 17 szakmában eltöltött év után sem engedhető meg a rutin

Kiemelten foglalkozom – a második szakvizsgámból, a genetikából fakadóan – a magzati rendellenességekkel. A klinikai gondozás egy kiemelten hatékony tevékenység, hiszen enélkül a születendő gyerekek 5%-a valamilyen rendellenességben szenvedne, viszont így a valóságos gyakoriság csaknem 0,5%, vagyis a tizede! Ez egy fantasztikus eredmény. Ennek részese lenni szintén felemelő, viszont szintén nagy alázatot igényel. Az első ránézésre „tucat esetek” gyakran bújtatnak valamilyen nagyobb problémát. Minden hozzám kerülő esetet gyanakvással és óvatosan kell szemlélni, mert a felszínes szemlélődő előtt nem derül fény a problémákra. Egy kis figyelmetlenség is hatalmas hatással lehet egy család elkövetkező 25-30 évére, illetve a születendő gyermekeik életére is. A pilóták a felszálláskor szembesülnek azzal, hogy mekkora kiváltság egy 500 tonnás gép irányítása, rajta 200-300 emberrel. Én ezt érzem minden egyes vizsgálatnál, ezért nem engedhetem meg magamnak még 17 a szakmában eltöltött év után sem, hogy rutinból kezeljem a pácienseimet. Itt, a Róbert Kórházban kifejezetten a prekoncepcionális gondozás kerül előtérbe, ami azt jelenti, hogy azok a párok fordulnak hozzám, akik a fogamzás alatt, vagy előtt szeretnék felmérni, hogy milyen kockázatok adódhatnak náluk. Például ha egy hölgynek a magas vérnyomása miatt gyógyszert kell szedni, akkor ne a terhesség első, legnehezebb heteiben alakítsuk át a gyógyszeres kezelését, hanem már előtte, így a magzatkárosító hatást erőteljesebben kizárhatjuk.

Örülök, hogy nőkkel dolgozhatok, ők jobb betegek

Azokba a társadalmi elvárásokba, melyek alapján a férfi szociális attitűdje kialakul, kevésbé fér bele az a kép, hogy beteg legyen, tehát, hogy bármilyen módon sebezhető. A női létezésben sem egy jó dolog, de a hölgyek ezt sokkal természetesebben és egyszerűbben élik meg. Ezért is örülök, hogy nőkkel dolgozhatok, mert ők „jobb betegek” is, nagyobb a közreműködő képességük, kooperatívabbak és jobban odafigyelnek az orvosra. A munkám során férfiakkal csak a meddő házaspárok kivizsgálásánál találkozom és bár a női meddőségi kivizsgálása sokkal kellemetlenebb procedúra, az erősebbik nemet még a spermaminta adásra is nehéz néha rávenni, pedig 25-30%-ban ott rejlik a probléma oka.

Miért volt szükség a klinikai farmakológiai szakvizsgára is?

A klinikai farmakológia a gyógyszerek klinikai alkalmazásáról szól, ami a munkám két területén is hasznos. Egyrészt a genetikai tanácsadásnál gyakran előfordul, hogy a terhesség alatt vagy előtt szedett gyógyszerek hatásmechanizmusával és mellékhatásaival tisztában kell lennem. Másrészt

a szülészet-nőgyógyászatban a gyógyszercégek intenzíven jelen vannak, számos készítmény - például a fogamzásgátlók – csak akkor kerülnek a gyógyszergyárak repertoárjába, ha gyógyszerkísérletet is folytatnak. Ezt viszont intézményi keretek között, megfelelő rálátással kell tudni kezelni.

Életvitel és élettér

Nemrég kaptam egy ajánlatot a bécsi egyetem genetikai intézetétől, ahol betegellátással és oktatással is foglalkozhattam volna, de a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el innen, mi szeretünk itt élni. Ez egy fantasztikus ország, egy fantasztikus város, az ember innen nem megy el könnyen. Lehet, hogy ellentmondásosan hangzik, de ha úgy döntenék, hogy elmegyek, akkor a svájci hegyekben, egy pár lelkes faluban telepednék le. Vagy Angliában. Az angolokat, angol közeget és kultúrát nagyon szeretem. A történelem során megannyiszor bebizonyították, hogy nagyon tudnak célokért küzdeni, hihetetlen szervezőkészségük van, ráadásul dolgosak és én a felsorolás minden elemét tisztelem és értékelem. Továbbá azzal is tudok azonosulni, hogy az északi országokban az adott szó jelent valamit, így ha kimondanak valamit, azt komolyan is gondolják. Engem ennek ellenkezője nagyon zavar, mert megfoszt a komfortérzetemtől.

Hogy milyen ember vagyok? Egyszerű embernek tartom magam, ha valaki szimpatikus, azzal kedves vagyok, ha nem, elkerülöm.  Viszont az orvosi énem és a privát énem között nincsen átjárás. Az ember a betegével szemben nem a szimpátiát keresi elsősorban, ott szakmai alapokon nyugszik a kapcsolat. Ha egy beteg hozzám fordul egyben meg is tisztel a bizalmával és én ennek maradéktalanul igyekszem megfelelni.

Többnyelvű: angol, német, olasz aktív, spanyol passzív

Apám tartotta fontosnak, hogy nyelveket tanuljak. 7 évesen kezdtem el angolul tanulni, de az én gyerekkoromban az angol nyelv még nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Olyannyira tartottak tőle az előző politikai rendszerben, hogy a katonai sorozásomon rákérdeztek, hogy jól tudják-e, hogy az angol követség könyvtárának a tagja vagyok. Meglepődtem. 12 éves koromban kezdtem el ismerkedni a némettel, a spanyol pedig az egyetemi évek végén köszöntött be. Az utóbbi három évben vált fontossá számomra, hogy az olasz nyelvvel is jó barátságot kössek, amire egy elég konkrét motiváció sarkallt. Nagy sportrajongó vagyok és világ életemben bosszantott, hogy Milánó legnagyobb tekintélyű sport napilapját nem tudom elolvasni. Ezen muszáj volt segíteni, ezért tanárhoz fordultam és most már minden héten megveszem az újságot, leülök és tüzetesen átolvasom.

12 km egy szuszra vagy 10+1 két félidőben

Sokat futok, hetente két-három alkalommal is igyekszek sort keríteni a szokásos 12 km-re. Nekem a futás egy definitíve magányos, kicsit talán mizantróp tevékenység, amikor nem kell senki másra figyelnem, csak én vagyok és a zene. Egyfajta feszültség elimináció, a napközben felgyülemlett stressz egyszerűen adrenalin formájában elég. Mindig 12 km-es táv, mindig 1 óra 1 perc alatt. Viszonylag jó idő, az én koromban abszolút elfogadható. Ha viszont szórakozásként tekintünk a sportra, akkor, mint minden valamire való magyar férfinak, nekem is a foci a kedvencem. Nem a magyar futball, arról már leszoktam. A Manchester Unitednek vagyok hatalmas szurkolója. Hivatalos klubtag vagyok, kártyám is van, és évente kétszer egy-egy meccsükre is kilátogatok. Nem festem magam, ahhoz öreg vagyok, de komolyan veszem. Ez egy szent dolog. Apámmal együtt lettünk beoltva ezzel a szenvedéllyel, vele minden héten tartunk egy kijelölt meccsnéző estét. A teniszt, a jégkorongot, bármilyen labdajátékokat szívesen nézek.

Civilizációs betegségek és civilizációs megoldások

Az információ alapú társadalom döbbenetes kihívás elé állítja a mai kor emberét, akinek száz évvel ezelőtt ezerszer kevesebb információt kellett feldolgoznia, a mostanihoz képest. Az agy evolúciós változásai 20-50-100 000 év alatt mentek végbe, így az agyunk és az idegrendszerünk fejlettségi szintje, valamint az emberi psziché egy évszázad alatt gyakorlatilag elhanyagolható mértékben tudott fejlődni. Ez hihetetlen stressz faktor. Sok ember neurózisa, pszichiátriai problémája arra vezethető vissza, hogy az agy állandó igénybevettségnek van kitéve az információfeldolgozás folyamatos kényszere miatt. Az emberek az internet segítségével megszámlálhatatlan dologgal megismerkednek, ami rávilágít, hogy mi minden baj lehet a gyerekükkel. Az információdömping egészségtudatosságot, illetve az egészségügyi információszerzés igényét hihetetlen mód megnöveli, amire a genetikai vizsgálatok válasszal tudnak szolgálni. A mai modern információdömping nemcsak stresszt okoz, hanem segít is a sok stressz faktorral szembeni felkészülésre, tehát ad egy szükségszerű választ az általa okozott problémákra. Alapvetően mégis az a véleményem, hogy a civilizációs ártalmak a betegségek legfontosabb motívumai, okozói.

Szakmai előadásokon sokat, magánéletben keveset

Előadóként döntően a szakmámról szeretek beszélni, tehát terhességi kórképekről, terhességi betegségekről és a genetikáról minden tekintetben; fejlődési rendellenességek kivizsgálásáról, idegrendszeri rendellenességekről. A magzati idegrendszerről írtam a PHD-met, mostanában a méhen belüli növekedési visszamaradással foglalkozom leginkább tudományosan. Szeretek idegen nyelven előadni, mert olyankor még az unalmasabb témák is serkentően hatnak rám. A privát életben viszont nem nagyon szeretek a szakmámról beszélni, sokkal inkább a történelemről vagy a sportról. Szívesen olvasok, főleg történelmi könyveket, azon belül a 20. század történelmét imádom. Ebben a témában már kialakult egy elég nagy könyvtáram is. A 20. század az én korom.

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.