Dr. Molnár Dóra
Főoldal / Dr. Molnár Dóra

Dr. Molnár Dóra

 

 

 

A hős életmentő orvos példaképe vitte az orvosi pályára Dr. Molnár Dóra kardiológus szakorvost, aki aztán maga is a példakép nyomán igyekszik helyt állni a gyógyító munkája során. Hálás a sorsnak, hogy végül kardiológus lett, ami szerinte az egész ember életét felölelő szakma. A Róbert Kórházat a magas színvonalú orvoslás lehetősége miatt választotta. Hisz abban, hogy életek újulhatnak meg beteg és  orvos közös munkájának köszönhetően.

 

Mikor fogalmazódott meg Önben először, hogy jó lenne orvosnak lenni?

Gyerekkoromban édesanyám nagyon beteg volt. Gerincsérvvel küszködött, amit akkor még nehezen tudtak gyógyítani. Sokáig volt ágyhoz kötve, és sokat mesélt nekem. A kedvencem Vital Brazilról, egy dzsungelben élő doktorról szólt, aki megalkotta a kígyóméreg ellenszérumát. Ez az igaz történet akkora hatással volt rám, hogy 6 éves koromban eldöntöttem: mindenképpen gyógyítani akarok.

Gyerekként mi tetszett Önnek ebben?

Egyértelműen a segítés, az emberi élet mentése. Vital Brazil egyszál magában próbálta megmenti az őserdő közepén a halálos kígyómarás áldozatait. Úgy képzeltem, hogy én is ilyen heroikus küzdelmet folytatok majd gyógyítóként. Az iskolában voltam vöröskeresztes, jártam elsősegélynyújtó szakkörbe, s rendületlenül orvos akartam lenni.

A szülei gondolom boldogan támogatták az elhatározását.

A szüleim természetesnek vették, hogy orvosnak készülök. Mind a ketten főiskolára jártak, mikor én iskolás voltam. Folyamatosan azt láttam magam körül, hogy valamelyikük éppen vizsgára készül, hát én is tanultam mellettük. Édesapám technikusból lett villamos mérnök, míg édesanyám védőnőként végezte a felsőfokú szakot. Egy Szolnok megyei faluban laktunk, ahol sokszor elkísértem a mamámat a családokhoz. A gerince miatt nem tudott biciklizni, s gyalog járt mindenhová, mivel eléggé félt a kutyáktól velem bátrabbnak érezte magát. A falu szélén sok hátrányos helyzetű kismama élt, őket tanítgatta a babák ellátására, szerettem őt hallgatni. Nyilván a segítőkészségem innen is ered. Édesanyám testvére pedig ápolónő volt, aki sokat mesélt a kórház világáról. Számomra mindig érdekesebbek voltak az ő történetei, mint a mamám egészséges gyerekekről szóló elbeszélései. Éreztem, hogy a betegek között a helyem.

Ehhez azonban még sokat kellett tanulnia. Mennyire volt nehéz döntés a középiskola kiválasztása egy falusi lánynak?

Két lehetőségünk volt. Bejárhattam volna Szolnokra tanulni, s maradok a családommal. A szüleim azonban inkább vállalták az elválást, csak hogy kifejezetten erős középiskolába járjak. Így esett a választás Budapestre és az Apáczai gimnáziumra, ahol a magas színvonalú tanítás segítségével közelebb kerültünk az természettudományos folyamatok megértéséhez. A diáktársaim jelentős része most a legnevesebb külföldi egyetemeken tudóskodik, és jobbítja a világot. Ebből a közegből persze nekem is elég egyenes volt az utam az orvosira. A rákészülésem annyiból állt, hogy megkértem édesanyámat, kössön nekem egy pepita mintás pulcsit, s abban írtam a sikeres felvételit.

Az egyetemen milyen irányok, szakok keltették fel az érdeklődését?

A családi indíttatás folytán a gyerekgyógyászat mindig is vonzott. Azonban pénzt kellett keresnem, így szabadidőmben különböző sebészeti osztályokra mentem el nővérnek. Voltam hasi sebészeti intenzíven, a vesetranszplantációs posztoperatív őrzőben, ahol apró fogaskerékként az életmentés csodájának részese lehettem. Később a gyerek hemato-onkológián töltöttem két évet ápolónőként, ami megerősített abban a hitben, hogy jó úton járok.

Kevés női sebész van. Ha Önnek ekkora tapasztalata lett az egyetem végére, miért nem a sebészetet választotta?

Soha nem akartam sebész lenni. A sebészek remekül megoldják az aktuális problémát egy műtéttel, de számomra fontos, hogy az embert a feje búbjától a talpáig egyben lássam. Emiatt szerettem az intenzív ellátást, és a hemato-onkológiát, ahol mindent egyszerre kellett tudni. Elképesztően okos orvosok és nővérek voltak mellettem. Szinte többet tanultam az élet iskolájában, mint az egyetemen, hiszen 6 éjszakát dolgoztam egy hónapban. Rettentően nehezen tudtam eldönteni, hogy mire specializálódjak, annyi mindent szerettem volna csinálni. Kifejezetten érdekeltek még az apró lények, a vírusok és baktériumok is, a mikrobiológia tanszéken évekig demonstrátorkodtam, s vezettem gyakorlatot a fiatalabb hallgatóknak. A szakdolgozatomat végül is az intenzív osztályon lévő nozokomiális fertőzésekből írtam, ami a két terület ötvözése.

Mi döntötte el végül, hogy hová megy az egyetem után?

Az élet. A lányom a diplomámmal egy időben született, s fél éves korában kezdtem el munkát keresni. Próbálkoztam a Bethesda kórházzal, hogy pontot tegyek a gyerekkori álmaim végére, de nem sikerült bejutnom. Pályáztam intenzív osztályokra, de a havi 8-10 ügyeletet nem tudtam vállalni. Végül a Károlyi Sándor Kórház krónikus belgyógyászati osztályán kezdtem el dolgozni, amit nagyon átmenetinek gondoltam, de végül hálás vagyok a sorsnak, mert az ott eltöltött egy év megtanított arra, hogyan bánjak az idős, beteg emberekkel. Az ideális munkahelyet a Bajcsy Zsilinszky Kórházban találtam meg, ahol a koronária őrzőben az életmentés szinte mindennapos volt, és az apró lények ellen is lehetett harcolni például egy szívbelhártya gyulladás kapcsán, illetve volt általános belgyógyászat,  ahol egy kicsit lassabban lehetett gyógyítani a betegeket. Ekkor dőlt el, hogy kardiológus leszek. Egyből beleszerettem, hiszen a sokfélesége ötvözi mindazt, amit szeretek csinálni.

Megfogalmazható, miért jó kardiológusnak lenni?

Az egész ember életét felöleli. Van benne prevenció, gyógyítás, életmentés és gondozás is. Gyorsan is sokat tudunk segíteni, de vannak hosszú távú kapcsolatok is. Szerencsére együtt nőttünk fel a gyermekemmel a munkához, ahogy egyre nagyobb lett, egyre többet vállalhattam. Először letettem a belgyógyászat szakvizsgát, majd a kardiológiát. Közben maga a Bajcsy Zsilinszky Kórház is fejlődött, invazív kardiológiai centrum lett, ahol az infarktus ellátás fejlődésével egyre több ismeretre kellett szert tennem. Emellett a napi „rutin” munka során újra és újra meggyőződtem arról, hogy tetőtől talpig kell nézni egy orvosnak a betegét. Sokszor végeztem például carotis vizsgálatokat amiatt, mert kifejezeten sok információt adnak az érrendszer állapotáról, ami egy 50 év feletti embernél különösen fontos. Egyik kedves történetem is ezzel kapcsolatos. Egy 60 év körüli nőbetegemnél nyaki érszűkületet állapítottam meg, az érsebész azonban még nem akarta megműteni. Engem csak nem hagyott nyugodni a beteg állapota, elküldtem egy invazív radiológushoz, aki nekem adott igazat, és elvégezte az értágítást, megelőzve ezzel az esetleges agyérelzáródást. A hölgy szerencsére folyamatosan visszajárt hozzám ellenőrzésre, és pár év múlva kiderült, hogy koszorúér szűkülete is van. Újra elment értágításra, így egy másik életveszélyes pillanattól is megmentettük. Most 70 év fölött van, sokat kirándul és remekül érzi magát.

Fiatalok is felkeresik?

Ó igen! Szerencsére őket még rá tudom venni egy olyan életmód váltásra, amivel megelőzhetik az idős hölgy problémáit. Ezt a munkát is nagyon szeretem. Nagyszerű a fiatalok életét egészségesebbé tenni. Lassan lépésről lépésre haladunk, a jó eredmények mindig ösztönzik a pácienseket újabb változtatásokra. Egészségtan órákat kellene tartani a gyerekeknek, akkor talán nem lennének olyan gyászosak a statisztikáink a szívinfarktus, stroke és a daganatos betegségek terén. Az a tapasztalatom, hogy az emberek többségének minimális tudása sincs a teste működéséről, a különböző szerek hatásairól. Egyre több a veszélyeztetett fiatal az egészségtelen életmód következtében. Vannak akik a „túledzéstől” betegednek meg, a nagy mennyiségű fehérje bevitel például vesekárosodást okozhat, megemelkedhet a vérnyomás. Ez hosszútávon komoly problémát okozhat. Az egészségügyi ismeretterjesztést a rendelő falain túl is fontosnak tartom, ezért az interneten keresztül felvilágosító cikkekkel próbálok hozzájárulni  az érdeklődő egészségesek és a betegek ismereteinek bővítéséhez .

Hogyan éli meg ezt a lassúbb gyógyítást az intenzív osztály pörgéséhez képest?

Amikor az új munkaidő beosztás miatt eljöttem a kórházból, azt hittem unalmasnak fogom találni a szakrendelést, de nagyon érdekes feladatok vannak itt is. Komoly kihívás például a szív ritmuszavarok kezelése, az okok kiderítése. Bár nehéz pillanat, amikor egy fiatalnál veleszületett billentyű hibára fény derül, de remek érzés, hogy ezzel megmentem az életét. Az egyik alkalommal egy fiatalember jött el hozzám ellenőrzésre, akinél még gyermekkorában végeztek műtétet. Egészsége teljes tudatában keresett fel, ám felfedeztem, hogy valami nincs rendben a műbillentyűvel. Szűkületre gyanakodtam, a nyelőcsövön keresztül csináltam egy ultrahang vizsgálatot, de nem találtam eltérést a műbillentyűn. Végül a szívsebész hitt az általam mért nyomásértéknek, és felnyitotta a mellkast, ekkor derült ki valóban volt egy szűkület a billentyű fölött. A közös munka megmentette ezt a fiatalt a szívtágulástól és az azt követő szívelégtelenségtől.

A szakrendelésen más kapcsolat alakul ki a betegekkel, mint a kórházban?

Igen. A világ is sokat változott, ma már sokkal kevésbé küldik az orvosok kórházba a betegeket, s ők is szívesebben jönnek vissza többször is, csak otthon gyógyulhassanak. Ennek köszönhetően remek viszony alakul ki a betegekkel. Gondoljon bele, felfedezem a páciens egy komolyabb szívbetegségét, majd elirányítom a megfelelő helyekre, onnan hozzám jön vissza ellenőrzésre. Azonnal észreveszem, ahogy romlik az állapota, újra el tudom küldeni például egy szívkatéterezésre, ha olyan irányú a rosszabbodás. Később nekem panaszkodik, ha más baja is van, tőlem kér tanácsot. Elkezdem a nyomozást, hogy milyen típusú vizsgálatokat végezzünk, ez újabb kihívás számomra.

Minden napnak megvannak a szép történetei?

Így van. Nemrégiben egy 83 éves néni köszönte meg, hogy elérhette élete nagy célját. A nagymama 6 éve vette gondjaiba az akkor 13 éves unokáját, s arra vágyott, hogy elindítsa a fiút az életbe. A fiatalember már első éves a jogi egyetemen, s hálás volt a mama, hogy a rendszeres ellenőrzéssel, a vérnyomás beállításával segítettem neki jó állapotban felnevelni az unokát. Ezek a történetek mindig jó érzéssel és megelégedettséggel töltenek el.

A Róbert Kórházat is emiatt választotta?

Részben igen. Komoly hiányérzet alakult ki mára bennem azzal kapcsolatban, hogy a kerületi szakrendelésen nincs elég idő a részletes megbeszélésre, az életmód tanácsadásra. Akkor jó a betegellátás és elégedett a páciens, ha alaposan kivizsgálom, kielemezzük a leleteket és átbeszéljük a teendőket, ami nagyon sok időbe kerül. Ez a minőségi orvoslás. Itt erre van lehetőség, ami boldoggá tesz.

Mivel szokott feltöltekezni? Mit csinál szabadidejében?

Sokat olvasok, de szívesen nézek filmeket is. Szeretek sportolni. Ha az idő engedi, tollasozom a szomszédommal, biciklizem a férjemmel, kirándulok a barátaimmal. Most már egyetemista a lányom, így a jövőben talán utazni is lesz lehetőségünk a párommal, ami nagy vágyunk. Igyekszem minden napomat mosolygósan indítani, és jókedvűen zárni, ezt az optimizmust szeretném átadni a betegeimnek is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.