Dr. Németh Gábor kardiológus
Főoldal / Dr. Németh Gábor

Dr. Németh Gábor

 

Bármit elérhetünk az életben csak komoly kitartás, tisztességes munka és némi szerencse kell hozzá - vallja Németh Gábor kardiológus doktor, akinek az élete a legjobb bizonyíték erre. A sors úgy hozta, hogy csak harmadikként szerezhette meg a hőn áhított kardiológusi szakvizsgáját. Persze nem bánja, hogy a tüdő- és belgyógyászathoz is ért, hiszen mindez megtanította arra, hogy egységében lássa a betegeket, és összefüggő rendszerben gondolkodjon a gyógyításkor. Most egy komplex vizsgálati struktúra kialakításán dolgozik a Róbert Kórházban. Abban hisz, hogy a gyógyítás csapatmunka.

 

Honnan volt meg az indíttatás Önben az orvosi pálya iránt?

Nagyon szegény családból származom, édesanyám takarítónő, az apám pedig raktáros volt. Édesapám komoly cukorbetegséggel, magas vérnyomással küzdött, majd kétszer is agyvérzést kapott, ezért gyerekként sokat gondolkodtam azon, milyen jó lenne másokat is gyógyítani. Azt hittem, akkor nem kell átélnem azokat a dolgokat, amit ez a betegség jelentett a családnak. 16 éves koromban azonban a betegség elvitte az apámat, s ketten maradtunk édesanyámmal. Megfordult a fejemben, hogy állatorvos leszek, de oda matekból is kellett felvételizni, s bár kifejezetten jófejű diák voltam, de ezzel a tárggyal nem voltam barátságban. Az orvosira viszont a biológia mellett fizika kellett, és így emellett döntöttem. Annyira készültem, hogy a negyedik év végén már az elsős egyetemisták fizikai feladatait is képes voltam megoldani, így bejutottam a SOTE általános orvosi karára.

Az egyetemen is ennyire készült a gyógyító munkára?

Igen, de nem volt könnyű az utam. Ötödik év végére úgy éreztem, a rengeteg elméleti tudást gyakorlatban, élesben is kipróbálnám, ezért elmentem hatodévben mentőzni. Harmad évtől pedig szabadidőmben externistaként a Széher úti kórházba jártam külön belgyógyászat gyakorlatra egészen hatod év végéig. Abban reménykedtem, a végzés után majd ennek köszönhetően belgyógyászati állásom lesz, de nem ez történt. Kevés pesti állás volt, s az én családi hátterem ehhez sok segítséget nem tudott adni. Visszamentem a mentőszolgálathoz, de ott már felvételt nyertek az új végzősök. Végül egy barátom édesanyja ajánlott egy helyet, ahová végül is felvettek asszisztens statusra. Így kerültem Törökbálintra, ahol hat hónap múlva egy kolléga családorvosnak állt, és végül az ő helyére vettek fel statusba tüdőgyógyásznak.

Ilyen könnyen gondolom, azért nem adta meg magát. Hogy került mégis kapcsolatba a kardiológiával?

A Tüdőgyógyintézetben volt egy kardiológia betegekkel is foglalkozó őrző, s ott is dolgoztam a kollégák mellett. Abban az időben még nem volt ennyire jól szervezett az infarktus ellátás, hanem konzervatív kezelés volt az általános, s mi is foglalkoztunk ilyen típusú betegekkel. Kifejezetten érdekelt a kardiológia, örültem a lehetőségnek. Szerettem volna ebből egy második szakvizsgát, de erre ott már nem volt lehetőségem. Az akkori főigazgató főorvossal több összetűzésem volt. Nem értékelte, hogy fiatal doktorként előadást, cikket írok, centrális vénát szúrok, és időnként differenciál diagnózist állítok. Akkor már családom volt, pici gyerekem, így nehezen, de megegyeztünk, hogy a tüdőgyógyász szakvizsga után elköszönünk egymástól. A rendszerváltás ismét az utcán talált.

Ez nagy bátorság volt. Milyen más munkában reménykedhetett?

Gyakorlatilag semmiben, hiszen nem volt hátszelem továbbra sem. Magamban persze azért bíztam, s sorra bekopogtam a fővárosi kórházak személyzeti osztályaira. Sokadik próbálkozásként így jutottam el ide, a Nyírő Gyula Kórházba, ahol azt tanácsolta az akkori személyzetis hölgy, hogy keressem meg a II Belosztály osztályvezető főorvosát. Rögtön lementem Garam professzorhoz, és újfent azzal a helyzettel kellett szembe néznem, hogy csak egy gyeden lévő kolléganőnek az állására tudnak felvenni félévre. Ezt az élet egyszer már elém hozta, gondoltam, még egyszer megpróbálom, hátha itt is eljutok a szakvizsgáig.

Mindig ilyen optimistán gondolkodik?

Egyáltalán nem, én pesszimista típus vagyok, pontosabban racionális ember. Mindig látom a következményeket, de ha úgy hozza sors, nem teketóriázom, lépek. Tehát elvállaltam ezt az állást is, s mit ad Isten, még fél év előtt az egyik kollégám elment szintén háziorvosnak. S mivel megfeleltem Garam Professzor Úr elvárásainak, véglegesítettek. Pár év múlva, 1993-ban tettem le a belgyógyászat szakvizsgát. Közben született még két gyermekem, de nem nyugodtam. Megbeszéltem akkori főnökömmel, hogy szeretném megszerezni a  kardiológusi szakvizsgát is. Végül nehéz körülmények között, de erre is sor került -96-ban. Így lettem tüdőgyógyász - belgyógyász- kardiológus szakorvos, a II Belosztály belgyógyásza, és a kardiológiai szakrendelés orvosa, majd évek múltával, és a kórházi struktúra változásával a krónikus belgyógyászati osztály vezetője a Nyírőben. Az élet egyébként utólag meghozta a „jóvátételt”, a harmadik szakvizsga megszerzése után felhívott a törökbálinti intézet akkori főigazgatója, hogy szeretné megszervezni a kórházi betegek kardiológia konzultációs lehetőségét, valamint a területet ellátó járóbeteg szakrendelés elindítását. Azonnal igent mondtam, s egy asszisztensnővel elindítottam a kardiológiai járóbeteg ellátást a Tüdőgyógyintézetben, természetesen megtartva a klinikusságomat. Körülbelül 22 ezer embert láttam el az ott eltöltött 17 évben.

Miért a kardiológia áll a legközelebb Önhöz?

A szív az egyik legérdekesebb szerv a szervezeten belül morfológiailag és funkcióját tekintve is, hiszen dinamikusan mozog és ellátja az egész szervezetet vérrel. Önmagát vezérli, és mivel ő a központ, mindennel kapcsolatban van, tehát a tüdőnkkel, a májunkkal, az agyunkkal. A főmotor, ami naponta 140 ezer ütéssel kiszolgálja a szervezet igényeit, s az igényeknek megfelelően alakul. A betegségei és a gyógyítása különösen izgalmas. Fantasztikus érzés például egy billentyű problémával küzdő beteget elvinni a műtétig, majd látni, hogy mennyire jól van. Egy másik emlékem, amikor egy csinos fiatal lány azért keresett meg, mert nem bírta speeningezéskor a terhelést. Megvizsgáltam, s kiderült, hogy jóindulatú pitvari daganata van, ami kifejezetten ritka betegség. Nehezen tudtam csak elmondani neki, hogy ez gyors műtétet kíván. Szerencsére azóta is jól van, s mindig hálálkodik, hogy megmentettem az életét, miközben a szívsebész operálta meg, én csak pontos diagnózist állítottam fel. Volt olyan páciensem is, aki az ügyeletre jött be azzal a panasszal, hogy borzasztóan ver a szíve. Kiderült, hogy pitvarfibrilláció, a szapora szívobogással járó ritmuszavar oka, ami intenzív osztályos ellátást igényelt. Beszálltam vele a liftbe, hogy eljussunk az osztályra, majd megnyomtam a fő nyaki ütőerét a megfelelő helyen, s mire felértünk, a szíve visszaállt sinus ritmusba. Minden alkalommal nevetve emlékszik vissza az első találkozásunkra.

A mi találkozásunk helyszíne a Róbert Károly magánkórház. Ezt a kórházat miért választotta?

A Kórház foglalkozás-egészségügyi ellátását az első pillanattól kezdve én látom el. Így, amikor Szakonyi Tibor Orvosigazgató Úr, és Lantos Gabriella Igazgató Asszony kardiológiai ellátással is bővíteni szerette volna a kórház szakrendeléseinek körét, én vállaltam a rendelés elindítását. Beszerezték a kért szükséges eszközöket, s most végre elindulhat a járó beteg ellátás, a kardiológiai betegségek kivizsgálása. Más feladatunk is van, hiszen itt nagyon sok műtétet végeznek a kollégák, s azt megelőzően alapos kardiológiai vizsgálatra is szükség lehet. Egyik elképzelésem hogy az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás betegségekkel küzdő páciensek komplex kivizsgálásakor más szakmákat is bevonunk. Hiszen, mint már mondtam, a szervezetben minden mindennel összefügg. Egy rossz tüdő megviseli a keringést, ami megviseli az agyműködést, az megviseli a májműködést és így tovább.

Csak egységben lehet orvosilag jól gondolkodni?

Így van, a beteg egy egység. Nem lehet csak egy területre leszűkítetten vizsgálni, ha pontosan látni akarjuk, valójában milyen állapotban van, milyen szövődményekre kell esetleg számítani nála. Egy cukorbetegnél például szükség van szemészre a retina problémák, radiológusra a nyaki erek állapotának vizsgálatra, nephrológusra a vesekárosodás miatt, dietetikusra és diabetológusra az életmód váltáshoz és a terápia beállításához. Látni kell: nem egy doktor csinál csodát, hanem sok doktor csinál pici csodákat! A célunk, hogy megelőzzünk, és minél előbb észrevegyünk egy szövődményt. A korai felismerés előnye, hogy hatékonyabb a gyógyítás, és nem feltétlenül szükséges még hozzá a kórházi kezelés. Úgy kell gyógyítanunk, hogy minél kevesebb kellemetlenség érje a pácienseket.

 

Nincs annál fontosabb mint, hogy a betegek minél tovább és jó életminőségben éljenek!

 

 

Hírek

Dani az 5000. kisbabánk !

Hogyan kezdődött a pároddal közös családi történetetek?Férjemmel egy munkahelyen dolgoztunk, s addig-addig kerülgettük egymást, mígnem szerelem lett a találkozásokból. Három évvel később, 2011 tavaszán boldogan összeházasodtunk, és vártuk a gyermekáldást, de csak nem akart…

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.