Dr. Skriba Eszter szülész- nőgyógyász, meddőségi specialista
Főoldal / Dr. Skriba Eszter

Dr. Skriba Eszter

 

Reál és/vagy humán?

Mindig érdekeltek a reál tantárgyak. Matek-fizika szakos osztályba jártam, ennek ellenére eleinte bölcsész szerettem volna lenni. De bármilyen szép dolog is az angol romantika, nem éreztem úgy, hogy hosszú távon lekötne, így felmerült más irány is. Családi érintettség is van a döntésben, mert édesanyám korai halála miatt a biológia más megvilágítás kapott. Nem tudom pontosan az okát, de így lettem orvos.

Hosszú út a szülészetig

Elsőre nem vettek fel az orvosira – az osztályfőnököm szerint „eltáncoltam” a felvételimet, hiszen több osztályban is én tanítottam be az osztálytáncot a szalagavatón -, de második alkalommal már felvettek, a rendelkezésemre álló egy évben pedig védőnőnek tanultam. Harmadévben kicsit elbizonytalanodtam az orvosi szakmában, amikor a belgyógyász gyakorlatom alatt szembesültem azzal, hogy a sok egészségtelen étellel és itallal, a rossz életmóddal gyakorlatilag meggyilkolják magukat az emberek. Ezzel a magatartással ők nem tesznek magukért, nem vigyáznak magukra, az orvosok tehát szélmalomharcot vívnak, kvázi feleslegesen küzdenek. A csalódottságom akkor először a kutatás, majd a patológia felé vitte el a fókuszt, egészen addig, amíg hatodévben el nem kezdtem mentőzni. Élveztem nagyon, mert sok izgalmat, gyorsaságot és számos érdekes esetet hozott. A figyelmem rövid ideig az aneszteziológia irányába, később viszont a manualitást nyújtó szülészet felé fordult. A szülészeten keresztül találtam meg több év után a meddőség-kezelést és ultrahang-diagnosztikát.

A kisbaba léte maga a csoda.

Szeretem a munkám. Lenyűgöz, hogy kétféle sejtből születik egy két kezű, két lábú emberke, akinek mindene a helyén van. Ezért tetszik az ultrahang is. Az a szakma is passzol a személyiségemhez, hiszen előfordul, hogy végletes vagyok. Ha látom, hogy minden megfelelő a kisbabán, akkor nyugszom csak meg. Ultrahang közben mindig beszélek a gyerekekhez, általában husikának hívom őket, és mindnek azt mondom, hogy gyönyörű, szépséges, csodálatos :) . Mert azok is.

Egyszerűen nagyszerű 

Az első lányom születésekor még épp hogy csak elkezdtem szülészkedni. Talán jobb is, hogy fiatalon szültem, mert lehet, hogy most én is a saját páciensem lehetnék. A pörgősebb személyiségek későn érnek meg a babára és sokkal nehezebben sikerül nekik az anyaság. A menedzser típusú pácienseimnek folyton azt mondogatom, hogy nem szabad sokáig várni, ne tolják maguk előtt a kisbaba kérdését, mert soha nem lesz „megfelelő” az időzítés. Mindig lesz más feladat. Igen, mérgesek leszünk, ha váratlanul pozitív a teszt, igen, áthúzza a számításainkat, de nem baj, mert aztán ez lesz a legfontosabb dolog a világon. Toporzékolhatunk, dühönghetünk, ezen átmegy mindenki. Majd szép lassan átszellemülnek, és minden gyönyörűvé válik. Nem lehet mindent tervezni. Bár ez ellenkező előjellel is igaz. Olykor a királyfi a fehér lovon sem jókor kopogtat, amit nehéz elfogadni manapság.

Odaadás

Valóban ajándéknak élem meg, hogy lehetőségem van meddőségi kezelések végzésére. Mindig érdekelt, és egyszer csak az ölembe pottyant. A hivatástudatom már közben alakult ki, látva a sok érdekes, néha nagyon fájdalmas, de sokszor pedig örömkönnyekben végződő sikertörténetet. Igyekszem a lehető legalaposabbnak lenni, ami teljes mértékben támogatja a meddőségi szakterület sikerességét. Sajnos, – ahogy a betegeimnek is szoktam mondani - ez a maximalista hozzáállás a meddőség-kezelésben látható átlagos sikerarányhoz elég, bár ahhoz viszont szükséges. Mi, orvosok „csak” mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ha rajtunk múlna, nyilván 100%-os lenne a meddőségi beavatkozások sikeraránya, de nem így van. Valószínűleg láthatja ezt a páciensek nagy része, mert általában jó a kapcsolatunk. Nemrég a piros lámpánál állva arra lettem figyelmes, hogy a zebrán átkelő pár lelkesen mutogatja az anyuka kezét fogó kislányt és a babakocsiban lévő kicsit is. Az elsőben még én segítettem, a másodiknál már nem volt erre szükség.

A jó kapcsolat a pácienseimmel elengedhetetlen. Tudnunk kell együtt sírni, együtt nevetni, és ha valami baj van, akkor együtt keressük a jövőt, hogy merre tovább. Ahogy a betegeim irányában törekszem a jó kapcsolatra, ugyanúgy fontos, hogy a kollégáimmal is szót tudjunk érteni. A szakmai alázatom sok munkával tud párosulni, amit ha elfogadó környezet vesz körül, akkor igazán sikeres, és ehhez igyekszem is magam körül jó hangulatot tartani. Az egyik kollégám jellemzett egyszer így -, ami nagyon jól esett – „Nem lány ez, asszony! Gondoskodó.”

 „Igazi válaszokat keresve”

A meddőségi szakterülettel 2009 óta foglalkozom mindig megújuló lendülettel. Nekem való szakma, mert lehet sokat gondolkozni és szeretem az endokrinológiát és a manualitást is. A Róbertben endokrinológus, immunológus, pszichológus és andrológus szakemberrel dolgozom együtt, tehát bármilyen igénye merül fel a páciensnek, a megfelelő irányba tudom irányítani. A sikertelen terhességi esetek is hozzám tartoznak, ami egyrészről meglehetősen szűk terület, másrészről pedig

szinte átláthatatlanul sokrétű. Vagyis nemcsak alapvizsgálatokat végzek, hanem a probléma bonyolultságából fakadóan olyan vizsgálatokat is, ami összefogja a különböző, de mégis kapcsolódó szakterületeket. Ez nem szükséges feltétlenül minden esetben, de több sikertelen lombik után érdemes megpróbálni az igazi válaszokat kideríteni, ha vannak ilyenek a háttérben.

„Kőkemény szakma ez”

A kudarcokat nehezen bírom, de azokat is meg kell élni. A meddőség kemény terület, nem lehet 100 % sikerrel dolgozni, nincs olyan, hogy mindenki várandós lesz. Ilyenkor sokat beszélgetek a betegekkel, akik fáradtak, sokszor reményvesztettek. Ebben halálosan kimerülök, de ilyenkor csak ez segít. Készséggel átbeszélem velük a kezelést, az okokat, eredményeket, kérdéseket. Sajnos, meg kell azt értenünk, hogy a nem minden esetben exactak a válaszok. Komoly és nehéz helyzet, nem játék. Nem elég, ha mosolyogva kétszer megsimogatjuk a másik kezét. Annyi bizalmat kapunk mi, szakemberek, hogy igyekszünk a helyzet súlya szerint kezelni ezeket az emberi sorsokat.

Lelki okok és fizikai tünetek

Az egyik kedvenc történetem jól példázza, mennyit jelent a lelki egyensúly a meddőségi problémáknál. Az egyik pár már öt inszemináláson esett túl, a hatodiknál pedig a páciens belázasodott. Ez az állami egészségügyben történt, tehát a hatodik inszemináció után már a lombik jöhet, de a lány kérésére 7. inszeminációt csináltunk. Sajnos, a spermaminta nagyon rosszra sikerült. A páciens zokogott, teljesen feladta, hiszen minden ellenük volt, és ekkor lett várandós. Az már csak hab a tortán, hogy szülés után 8 hónappal nagy mosollyal és spontán ikerterhességgel érkezett hozzám. Valószínűleg amiatt, mert már nem görcsölt rajta. Rengeteg ilyen sztorim van. Persze az első a fizikai kivizsgálás, és sikertelenségek esetén kiderülhet az is, hogy olykor egészen apró okai is lehetnek a meddőségnek, pl. panaszmentes lisztérzékenység. 

A hit ereje

Családi barátom ajánlott engem egy reménytelen házaspárnak. Mondhatom így, megbeszéltem velük. Más intézményben három lombikon estek túl, illetve a donor ivarsejtet is kipróbáltak, de semmi sem vezetett eredményre. Nulla esélyük volt gyakorlatilag, ennek ellenére, vagy éppen ezért elég lazán kezelték a helyzetet és gyakran késtek a vizsgálati eredményekkel. Ennyi kudarc után nálunk mégis sikerült a megtermékenyítés, megszületett a gyermek. Valamint úgy alakult, hogy a szomszédunkba is költöztek. A 4 éves kislányuk és az én 3 éves kisebb lányom állandóan együtt játszanak, és egymást testvéreknek hívják.

Egy másik párnak egyetlen lefagyasztott embryója volt és a hölgynek nem működő, már leállt petefészkei, tehát nem is lesz több embryo, mert már nincs petesejt. Hat nőgyógyászati műtéten esett át régebben, már operálni sem lehetett. De neki hatalmas hite volt. A szintén heroikus küzdelemmel fogant első gyermeke mellé, egészségügyi okokból is nagy szükségük volt a kistestvérre. Akkor láttak engem először, de belém helyezték minden bizalmukat, ami nagyon nyomasztó volt, alig tudtam feldolgozni. És csoda folytán, de meglett a kistestvér. Hihetetlen dolgokra képes a hit ereje, meghajlok ezelőtt.

Megelégedéssel élni

Céljaim között nem szerepel a külföldi munka. Nálam a legfontosabb, hogy megelégedéssel tudjak élni, a környezetem melege egy sikeres nap után. Mostanában a fejlődésről szól az életem, hogy folyamatosan jobb legyek az általam érintett szakterületeken. De fontos az is, hogy maradjon időm az emberekre is mind páciensi, mind kollegiális, mind családi szinten. Szeretném látni a gyerekeimet felnőni, ez az oka annak, hogy tíz évnyi szülészet után már nem vezetek szülést. Előtte majdhogynem élvezhetetlenek voltak az Anyák napi műsorok, mert mindig azon izgultam, hogy ne csörögjön pont most a telefonom. Manapság teljességgel kielégíti a szakmai igényeimet a meddőség-kezelés és az ultrahang-diagnosztika. Mindkettővel van feladat elég, ugyanakkor boldogság, ha a dolgok jól alakulnak.

 

Hírek

Dani az 5000. kisbabánk !

Hogyan kezdődött a pároddal közös családi történetetek?Férjemmel egy munkahelyen dolgoztunk, s addig-addig kerülgettük egymást, mígnem szerelem lett a találkozásokból. Három évvel később, 2011 tavaszán boldogan összeházasodtunk, és vártuk a gyermekáldást, de csak nem akart…

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.