Dr. Szikora Gyula
Főoldal / Dr. Szikora Gyula

Dr. Szikora Gyula

 

Dr. Szikora Gyula a láb és a térd betegségeinek specialistája

Olyan orvos, aki nagy ívű pályájáról sokat tudna mesélni, ha szűkszavúsága és szerénysége nem akadályozná meg ebben. Több tucat tudományos munka, szakmai kurzus, szakmában eltöltött év és több külföldi ösztöndíj után itthon maradt, mert Magyarországon akart az embereknek segíteni. Ő végzett hazánkban először porcfelszín helyreállító műtétet, több évig volt a magyar kézilabda válogatott orvosa, küldetésének tartja a mozgás megszerettetését és ő maga is imád sportolni. A Vészhelyzetből pedig Carter doki volt a kedvence.

A pálya – az orvosi…

Mindig jó tanuló voltam. Kétféle pálya tetszett; az egyik a közgazdász pálya, a másik a természettudományok, vagyis az orvosi pálya. Nem azért érdeklődtem a természettudományok iránt, mert a családban lett volna orvos. Pusztán tinédzserkori érdeklődésként jött, így amikor 17 évesen el kellett döntenem, hogy milyen irányba indulok, akkor a biológia, kémia, fizika és a matematika győzött.

Gyerekkoromban, mint minden gyerek én is focista akartam lenni. A foci szeretete a mai napig megvan bennem. A nemzetközi meccseket mindig nézem, péntek esténként pedig a barátaimmal eljárunk focizni.

Ezen belül az ortopédia-traumatológia…

Mindenképpen mozgásszervekkel szerettem volna foglalkozni, annak is a műtéti oldalával. A traumatológia szerintem a legizgalmasabb feladat, főleg egy fiatal kezdő orvos számára. Többek közt a nagy esetszám miatt. Az idő minden pillanatában történik valami baleset, melyek többsége bekerül az egészségügy futószalagjára és segíteni kell.

A sok páciens miatt hamar tapasztalatot tud szerezni az ember, főleg az én munkatempóm mellett. Ha megnézi a fiatalokat, tinédzsereket, akkor látja, hogy rajonganak a sürgősségi osztályokon zajló sorozatokért.

Pontosan ugyanilyen izgalmas az élet egy igazi baleseti sebészeti osztályon is. Az az izgalom, amire vágyik egy fiatal, az az adrenalin, ami felpörgeti az embert, ha segíthet valakin, ezeken az osztályokon megtalálható, épp úgy, mint a Vészhelyzetben.

Az egészségügyi szakmenedzser képzettséggel együtt…

A fő irányt, az orvostudományt sosem akartam feladni. Abban az időszakban volt egy kis szabadidőm még tanulni. A közgazdaságtudomány mindig érdekelt. Nemcsak az, hogy a konyhapénzt hogy kell beosztani egy háztartásban, hanem nagyobb volumeneknél, mondjuk az egészségügy oldaláról is. Úgy gondoltam, hogy egyszer még szükség lehet erre a tudásra.

állandó készenlét

Amikor az ember ezt a pályát választja, akkor önkéntelenül is egy kényszerpályára kerül. Bennem van egy nagyfokú segíteni akarás. Maximalista vagyok, és az egészségügyi környezet a segítségnyújtás maximumát hozza ki belőlem. Ez az ember életformájába, filozófiájába belepréseli magát. Nálam ez magától értetődő, hogy időbeli megkötés nélkül mindig segíteni kell. Amikor lediplomáztam, akkor tisztában voltam azzal, hogy ez a szakma arról szól, hogy aki bajba kerül, azon segíteni kell idő és energia korlátok nélkül.

Bécs, Németország, Magyarország…

Azt a tudást, amit akartam, azt megszereztem külföldön. Hála az égnek, eddig olyan pálya utam volt, hogy nem kellett kimennem külföldre megélhetés miatt, így ha már nem kényszerít rá az élet, akkor mindenképp Magyarországon akartam maradni és itthon segíteni az embereknek.  

A szakmai sikerek titka…

Egyrészt szerencse. Az élethez kell szerencse, ezt az ember 40 éves fejjel belátja. A munka, a szorgalom ehhez biztos hozzájárult. Én a feladatot nem toltam át soha másra, csak akkor kértem segítséget, ha nagyon kellett. A munkát olyan elsődleges tényezőnek tartom, ami a siker záloga. Ez egy kemény szakma, mely rengeteg energiát kíván, de sosem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam minden nehézsége ellenére.

Pécsett végezte az egyetemet, de Budapesten állt munkába…

Pécsett az egyetemi éveket töltöttem, de egy percig sem gondoltam, hogy ott fogok dolgozni. Ott kevesebb volt az adrenalin. Budapest környékén születtem és éltem, Ráckevén. A családi élet dolgait is Budapesten intéztük, ezért jöttem vissza Budapestre.

Az orvostudomány fejlődése

Nyugaton intenzívebb a fejlődés, mint Magyarországon. Az orvostudomány technológiai fejlődése eléri a gyógyszerkutatást, valamint az implantátumok is fejlődnek, (amivel csontot, vagy porcot lehet pótolni). Óriási nyugat-európai, távol keleti és amerikai kutatócsoportok vannak, akik ezeket fejlesztik. A nyugati országokban az új technológiák nem számítanak annyira drágának, így gyakrabban alkalmazzák. Hazánkban ezek még egyelőre nehezebben megfizethetőek.

Magyarországon Ön végezett először porcfelszín helyreállító műtétet…

Kondrotisu fajtát én végeztem először. Ez egy nagyon egyszerű és frappáns eljárás, szerintem egyre többször lenne létjogosultsága.

Én orvos vagyok és nem kutató. Az olyan új technológiákat, újdonságokat, amikben látok fantáziát, szívesen alkalmazom. A legnagyobb kihívások a mindennapok. Amikor bejön egy ember hozzám a rendelőbe betegen. Vagy egy műtétre. Akkor az a kihívás, hogy a tőlem telhető legnagyobb gondossággal és tudással ellássam őt és a legmegfelelőbb ellátást tudjam nyújtani, amit én tanultam, megtapasztaltam.

Az élsportolók orvosaként…

Korábban a röplabdások és a kajak kenusok álltak hozzám közel, utóbbit én magam is űztem. 2010-ben csöppentem bele a kézilabdába. Megkértek, hogy legyek a válogatott orvosa. Az ember nagyon hozzá tud szokni azokhoz a sikerekhez és megpróbáltatásokhoz, amit a női válogatottal át lehet élni. Ez is egy olyan munka volt, amit nem tudtam fél gőzzel csinálni. Minden edzőtáborban és világversenyen részt vettem. Nemcsak a felnőtt, hanem az utánpótlás korúaknál is. Szinte minden korosztályt megismertem, minden korosztállyal jó kapcsolatot alakítottam ki. A velük töltött 5 év alatt egy nagyon jó családias viszony alakult ki, és magát a kézilabdát is nagyon megszerettem. Nagyon értékes lányokat ismertem meg. Sokan kérdezősködtek ezzel kapcsolatban, hogy pl. a Tomori fenn hordja-e az orrát vagy Görbic milyen ember. Egyszerűen nem lehet rájuk rosszat mondani. Ezek a lányok a földön járnak, sokat küzdenek és nagyon jó emberek. Idén februárban a szövetségi kapitányváltással új team is lett.

 térdfájás, a lumbago, a hátfájás…

Nagyon rossz érzés néha látni az embereket az utcán. Két kérdés elég ahhoz, hogy megállapítsam a probléma okát. Ez általában a mozgásszegény életmód, ami minden korosztályt érint.

Minden életkorban más-más jellegű mozgás hasznos. Szerintem nem kell feltétlenül a gyereket élsportolónak nevelni, de fontos, hogy már gyerekkorban megszeresse a sportot és később is életvitelszerűen űzzön valamit. Erre gyakran próbálom felhívni a pácienseim figyelmét.

Ez valahol kicsit az én misszióm. Én világ életemben mozogtam, sportoltam valamit és olyan közegben mozogtam, ahol sportolók voltak. Nemcsak élsportolók, hanem szabadidős sportolók. Én a mai napig sportolok. Sokat focizok, és ha tehetem, lemegyek 1 órát kajakozni a Dunára, vagy vitorlázom a Balatonon. Télen pedig uszodába igyekszem eljutni hetente néhányszor. Amit azért is szeretek, mert megelőzi a hátfájást és így az nem nehezíti meg a napi munkavégzésem. Ha az ember karbantartja magát, kondicionálja magát, akkor a mindennapok fáradalmai sem viselik meg.

 

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.