Dr. Udvary János
Főoldal / Dr. Udvary János

Dr. Udvary János

Esténként még a betegeivel beszélget telefonon, mert mint mondja, az egész élete a gyógyításól szól. Dr Udvary János nőgyógyászati onkológus az elmúlt 25 évben sok ezer daganatos beteget operált már meg. Tagja volt annak az orvosi csapatnak, akik világviszonylatban is ritkaságnak számító kettős műtétet végzett el egy méhnyakrákos terhes anyán.

Mikor gondolt először arra, hogy orvos legyen?

12 éves lehettem, amikor már határozottan megfogalmazódott bennem az érzés, hogy jó segíteni az embereken. Eleven fiú voltam, s kisebb nagyobb sérülések miatt édesanyám sokat vitt az akkori körzeti orvosunkhoz, aki egy nagyon kedves ember volt. Rendkívül megragadott, ahogyan foglakozott a betegekkel, amilyen türelmesen és mély együttérzéssel beszélt velük mindig.

Ön is hasonló attitűddel rendelkezik, bár ez nyilván a szüleinek is köszönhető. Ők mennyire vették komolyan a gyerekkori álmát?

Teljes mértékben. Csepeli munkáscsaládból származom, szüleim egyszerű emberek voltak. Nagyon örültek a döntésemnek, de nem tudták, mekkora megterhelést jelent ez majd a családnak. Nehezen bírták anyagilag a taníttatásomat. A csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumba jártam matematika-fizika szakra, s mellette keményen tanultam a biológiát. Erős iskola volt, több Kossuth díjas tanárral, ott tanított az országosan híres Vermes Miklós fizikus is. Huszonnyolc fiúval naponta versengtünk, hogy ki tudja jobban a fizikát, végül mindenki sikeresen felvételizett valamelyik egyetemre. Két barátommal együtt készültünk az orvosira.

Olyan volt az egyetem, amilyennek elképzelte? Tudatosan készült a szülész-nőgyógyász szakmára is?

Szerettem az egyetemet, és eltántoríthatatlanul készültem az orvosi hivatásra. Sebész akartam lenni. Úgy éreztem, hogy ez a szakterület az egyéniségemhez jól illő mindennapi megmérettetést jelent. A végzésem évében 1982-ben azonban nem kaptam sebészi állást, bár kiváló eredményeim voltak az egyetemen is. Annak idején a manualitást igénylő szakmára, sebészetre, szülészet-nőgyógyászatra szinte lehetetlen volt pályázni. Annyiban szerencsém volt, hogy az egyetem előtti nyáron már műtős fiúként dolgoztam a Schöpf-Merei Kórházban, ahová az egyetem alatt is sokat bejártam tanulni és dolgozni. Szerencsémre itt megüresedett egy állás, amire hívtak, így lett szülész -nőgyógyász állásom mindenféle protekció nélkül.

Hamar megszerette a szülészetet?

Már az egyetem alatt rendkívül megkedveltem. Emlékszem első éves lehettem, amikor az első szülést vezettem, persze orvosi felügyelet mellett. Harmadéves koromban már császármetszést végeztem. Ez egy gyönyörű szakma, s akkor még inkább az volt. Sokkal több kihívás volt benne, sokkal átfogóbb volt, sokkal több manuális ügyességet igényelt, csodálatos szülésorvosi élményem volt például farfekvéses babával. Az első ügyeleteim egyikében pedig megtörtént a szülészek rémálma: a kitolási szakaszban elment a fájása a mamának, s ezzel együtt a szívhangja a babának. Pillanatok alatt kellett cselekedni. Akkor még, ha az újszülött nehezen akart kibújni, nem rohantunk a műtőbe azonnal, tudtuk, hogy hogyan oldjuk meg a komplikációkat. Ez teljesen elvarázsolt, hasonlóan a nőgyógyászati operatív munkához, hiszen a sebészi véna bennem volt. Hamar műthettem, az egyetemi hat év alatt minden csütörtökömet a Schöpf-Méreiben  töltöttem, nagyon sokféle beavatkozást láttam, megtanultam, mire leszigorlatoztam. Remek kórház volt a Schöpf-Merei, kiváló kollégákkal. Jól indult és remekül alakult a pályám, s az élet végül is kárpótolt az akkor megszerezhetetlen sebészeti állásért.

Tíz év után Ön mégis új területet választott, s elment az Országos Onkológiai Intézetbe. A daganatos betegekkel való foglakozás az orvosi hivatásnak a legnehezebb része. Miért ezt választotta a lelkilg felemelő szülészet helyett?

Egyszerűen sebész akartam lenni, az onkológia pedig egy nagyon izgalmas szakterület. Úgy éreztem, ennél a szaknál kiterjedtebb sebészeti tudást semmi nem igényel, hogy ez a szakma csúcsa. Ahhoz, hogy onkológiai műtéteteket tudjon valaki végezni, jártasnak kell lennie a hasi sebészetben, az érsebészetben, az urológiai sebészetben, nőgyógyászati sebészetben, egyszóval mindenben. Amikor átkerültem az Onkológiai Intézetbe, bár nem volt teljesen ismeretlen számomra a nőgyógyászati daganat sebészet, voltak tapasztalataim, de rengeteget kellett még tanulnom. 1996-ban szakvizsgáztam klinikai onkológiából.

Mit talált benne izgalmasnak? A sok miért-re adható válasz megtalálása maga egy logikai feladvány?

Így van.Elképesztően érdekes, hogy miért alakul ki a daganatos sejtburjánzás, az pedig tényleg egy feladvány, hogy hogyan működik, hogyan nem működik, hogyan lehet megállítani, hogyan nem lehet megállítani. Az Onkológiai Intézetben a daganatos betegek gyógyszeres kezelésével is foglalkoztunk, nemcsak a sebészeti részével. Komoly kutató munkát is végeztem. 2001-ben letettem a hasi sebészeti szakvizsgát, s így már minden adott volt ahhoz, hogy a legmagasabb szinten műveljem a hivatásomat. A főnökeim a legteljesebben támogattak, kongresszusokra jártam itthon és külföldön egyaránt. Rengeteget lehetett tanulni, hisz ez egy óriási tudást igénylő területe az orvoslásnak.

De nagyon szomorú is. Lelkileg hogyan viseli azt a sok fájdalmat, amit a betegei átélnek?

Nehezen. Meg kellett tanulnom sikernek elfogadni azt is, ha még pár évet adhatunk a betegnek. Azonban, ha azt nézzük, hogy milyen sok embernek tudunk segíteni, aki meggyógyul, akkor nagyon szép történeteket részesei lehetünk. Ezért érdemes csinálni. Sok beteget meg tudunk menteni. Döntő jelentőségű az, hogy hogyan dolgozik a műtőasztal mellett az orvos, mert a sebészi munka minősége a beteg életében sok-sok évet számít. Ez nem egy átlagos nőgyógyászati műtét.

Ez mit jelent pontosan?

Azt jelenti, hogy azoknak a betegek a daganata, akik nincsenek kellően megoperálva, például petefészekrák esetében egy éven belül kiújul.

Mert maradnak olyan szövetek, amelyek hordozzák a rákos sejteket?

Így van. Míg a megfelelő a műtéti beavatkozás eredménye 10 éves túlélés és gyógyulás lehet. Ezek a az igazi sikereink, amikor visszajön beteg fél év múlva, egy év múlva, öt év múlva és még mindig jól van. Magam is sok beteggel tartom a kapcsolatot. Nagyon sokan küldik az sms-eket, hogy ma van a 7. születésnapom, 13 éve operált és boldogan élek…

Mi volt a legnehezebb műtétje?

Sok ilyen volt.  Egyik betegemnek például egy óriási hüvely tumora volt, ki kellett venni szinte mindent, a húgyhólyagot, a méhet, a petefészket, a bélből hólyagot kellett képezni. Ez egy 8 órás műtét volt, ám közben erősen el kezdett vérezni, 60 egység vért kapott, ami borzasztó sok, de életben maradt. A kivizsgálások során semmilyen vérzékenységre utaló jelet nem találtunk, ezek a megmagyarázhatatlan okok. A következő napon ismét meg kellett operálni, majd harmadszor is, de végül haza tudott menni a kórházból. Kifejezetten emlékezetesek azok a műtétek, amikor a páciensek fiatal, még szülni akaró nők.  Hogyan operáljuk meg őket úgy, hogy ne „csak” az életüket mentsük meg, hanem a képességüket egy új élet világra hozására is. S a legnagyobb sikertörténetek egyike, annak a mamának a gondozása volt, akinek a terhessége során derült fény a méhnyakrákra. Egy ülésben született meg a baba császárral, s végeztük el a speciális méheltávolító, úgynevezett méh megtartó Wertheim-műtétet a mamán. Mind a ketten jól vannak, szerencsére.

Ezután a híres műtét után hívták el veszprémi kórházba?

Igen, 2012-ben kértek fel, hogy az újonnan alakuló Nyugat-Dunántúli Onkológiai Centrumnak legyek a nőgyógyászati daganat sebésze, akkor már 10 éves szakmai kapcsolatban voltunk. A sokadik felkérésnek már nem tudtam nemet mondani. Gyakorlatilag az egész Dunántúlt én látom el. Mára már ott is sok száz beteget operáltam.

Amíg beszélgettünk több betege kereste telefonon pedig már késő délután van. Önnek az egész élete a betegekkel való foglalkozásról szól?

Szerintem csak így szabad csinálni, én az egész eddigi életemet erre áldoztam.  A daganat sebészet folyamatosan változik, ezért állandóan tanulni és művelni kell. Naprakésznek kell lennem a nemzetközi szakirodalomban, hogy lépést tudjak tartani a tudomány fejlődésével. Nem csak a technikai fejlődést kell követni, az orvoslásnak van olyan része is, amiről a tudomány bizonyította be, hogy felesleges. Nem lesz ugyanis a betegnek jobb gyógyulása attól, ha megcsinálunk egy korábban elengedhetetlennek tartott plusz beavatkozást hozzá. Az emlősebészetben például régen leoperálták gyakorlatilag a betegnek a mellkasfalát, az izmokat, mindent. Egészen torz testűvé váltak ezek a nők, s adott esetben ugyanúgy meghaltak, mint akiknél kisebb beavatkozást csináltak. Ma már visszafogjuk a sebészkést. Nagyon fontos, hogy pontosan behatároljuk a műtéti helyet, ellenkező esetben a műtétnek komoly szövődményei lehetnek: idegsérülések, az életminőség változása.

Nyilván már kialakult a protokollja és a kellő rutinja a műtéteknek, de átgondolja még műtét előtt, hogy mit fog csinálni?

Ha a szokványostól eltérő a daganatos betegség, mindig alaposan átgondolom előző este, hogyan alakuljon a beavatkozás. Aztán persze a műtét során derül ki, hogy valóban jól gondoltam-e. Érnek még meglepetések, amikor gyors döntésre van szükség. Ettől szép ez a szakma, hogy nagyon bonyolult. A Róbert Károly Kórházban pedig nyugodt, emberi és jó körülmények között tudok ellátni minden nőgyógyászati daganatos beteget. S tudjuk, a körülmények a beteg gyógyulásában milyen sokat számítanak. Sajnos egyre többen a daganatos betegek és egyre fiatalabbak, a szüléseket viszont egyre később tervezik a párok - emiatt különösen nagy szükség azokra a műtétekre, amelyek segítenek megtartani a szülési képességet.

Mi az az életében, ami Önről szól, s nem a gyógyításról? Mivel tud kikapcsolódni?

Esténként a könyveket bújom, persze szakkönyveket elsősorban, de szeretem a szépirodalmat is, most épp Orwellt olvasom. Igyekszem minél többet sportolni, hetente háromszor szigorúan futok legalább 8-10 kilométert, hétvégén pedig squasholok. Elengedhetetlen ezekhez a komoly műtétekhez a fizikai és a szellemi állóképesség, hogy napi 6-8 órán keresztül tudjak kellő koncentráltsággal figyelni.

 

 

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.