Dr. Vass Zoltán
Főoldal / Dr. Vass Zoltán

Dr. Vass Zoltán

 

Majdnem vegyész, de végül orvos lett. A nőgyógyászat változatossága csábította el a szakirányválasztásnál, később az asszisztált reprodukció, vagyis a meddőségi problémák kezelése és megoldása került dr. Vass Zoltán érdeklődésének középpontjába. Az óvatos optimizmus híveként a szövődmények elkerülése érdekében a biztonságos eljárásokat preferálja. Nem hisz a kudarcban, inkább tanul belőlük és a biztató statisztikákból erőt merítve új motivációval veti be magát és szakértelmét újra és újra a munkába. Számára egy kisbaba a legnagyobb sikerdopping.

 

   Vegyészi karrierből orvostudomány

Én nem mondhatom el magamról, hogy már gyerekkoromban orvos akartam lenni. A természettudományok érdekeltek. Így az ELTE Természettudományi Karára iratkoztam be középiskola után. De két év után - kicsit érettebb fejjel - jött az a gondolat, hogy a személyes ambícióimnak az orvosi pálya lenne a megfelelő. Vegyésznek tanultam, és ugye a tudós embereknek éveket, évtizedeket kell eltöltenie sokszor nagyon aprólékos munkával, hogy sikereket érjenek el. Én pedig egy olyan típusú ember vagyok, akinek ennél gyorsabb visszajelzésekre van szüksége. Az érdeklődésem nagyon széleskörű volt. De amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy "hogyan tovább", az orvostudomány tűnt a legközelebbinek a válaszhoz. Így jött az orvosi pálya. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rátaláltam arra a szakmára, amiben nem csak jól érzem magam, hanem van eredménye annak, amit csinálok. Ez pedig számomra egy kielégítő dolog.

   Dilemma? A legjobb döntés!

Hatodév végén nagy dilemma volt, hogy melyik területet válasszam. A szakmán belül a nőgyógyászat nagyon változatosnak ígérkezett. Itt lehet műtétes résszel foglalkozni, és a szülészet és a nőgyógyászat eleve két nagyon eltérő területe az orvoslásnak. És a szakmán belül is nagyon sokféle dologgal találkozik az ember. Itt van például a meddőség. Én pedig egy olyan személy vagyok, akinek szüksége van arra, hogy stimulálja magát. Tehát van egy fő csapásirány, ez egyértelműen a meddőség, de azért a klasszikus nőgyógyászattal is foglalkozhatok: szüléseket vezetek, operálok időnként.

   Kiemelt érdeklődési kör és szakterület: asszisztált reprodukció

Általános orvosi diplomám megszerzését követően gyakornoki éveimet a SOTE I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán töltöttem, itt szakvizsgáztam 2000-ben. A klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályán lett választott életpályám a meddő párok problémáinak kivizsgálása és megoldása. Hat év klinikai gyakorlatot követően a meddőségi kezelésekre szakosodott Dévai Intézetben dolgoztam nyolc évig, majd 2009-ben a CIRIS Budapest Reprodukciós Intézet orvos igazgatója és meddőségi centrumának vezetője lettem. 2012. októberétől vagyok a Róbert Károly Magánkórház munkatársa. Az asszisztált reprodukciót, mint szakmai profilt sokan a szülészet-nőgyógyászat egy kicsiny határterületének tartják. Közel húsz benne eltöltött év után is azt gondolom, hogy a mai orvostudomány egyik legbonyolultabb, a mai napig az egyik legdinamikusabban fejlődő, tudományosan is szigorúan megalapozott ága.

  Az első meddőségi találkozás

Amikor először találkozom egy történettel, föl kell deríteni a részleteket, és megtervezni, hogy milyen lépések, milyen vizsgálatok következzenek. Aztán a vizsgálati leletek alapján próbálok összeállítani, kialakítani egy képet, hogy mi lenne a jó. De ez a szakma nem arról szól, hogy én megmondom a tutit. Az a dolgom, hogy vázoljam, milyen lehetőségek vannak, és hozzáteszem, hogy melyik mivel jár, milyen előnyei és hátrányai vannak az egyes opcióknak. A páciens pedig folyamatosan reagálhat, így közösen találjuk meg, melyik az az út, ami neki is jó. Én abban hiszek, hogy mindig vannak alternatívák. Ha egy pár gyereket szeretne, az nem olyan, mint egy vakbélgyulladás, hogy vagy ma megoperálom, vagy meghal. Itt mindig vannak választási lehetőségek. Az együttműködés pedig akkor alakul ki jól, ha a másik fél is látja, érti, hogy mi, mivel jár, nem pedig menet közben merülnek fel kérdések. Ha ebben egymásra tudunk hangolódni, akkor utána már minden könnyen megy.

  Egy gyermek a legnagyobb sikerdopping

A páciensekkel való törődés, a velük való foglalkozás számomra fontos, és itt erre megvan a lehetőség. El kell ismernem, hogy a szülészet egy folyamatos sikerdopping, hiszen a megszületendő gyermekek hihetetlen sikerélményt adnak egy nőgyógyásznak. De ennél is nagyobb élmény, amikor hozzá tudok segíteni valakit vagy egy párt - akiknek külsőleg láthatatlan nehézségeik vannak -, hogy terhesség vagy egy gyerek megszületésének útjára lépjen. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy ezt a sikerélményt nem cserélném el semmivel. 

 Nem hiszek a kudarcokban

Ebben a szakmában, ha egy adott kezelés nem sikerül, arra nem feltétlenül kell kudarcként tekinteni. A páciens így éli meg, hiszen az a lelki folyamat, amin keresztül megy egy sikertelen kezelés után, azt pszichológiai értelemben kudarcélménynek hívják. Ami ilyenkor vigasz, az a statisztika. A realitás talaján mozogva a mi szakmánkban jók a kilátások. Döntő többségben - ha nem is elsőre - de többedik próbálkozásra célba lehet érni. És ez az, ami ha első alkalommal elkenődik az ember, hogy nem sikerült, újabb és újabb motivációt adhat. A következőre pedig jobban fel tudunk készülni, több tapasztalatunk van, és meg tudjuk húzni a csavarokat a gépezetben. Én mindig igyekszem motivációt adni a pácienseknek, ha elkeseredett egy sikertelen kezelés után.

  Biztonság kontra vakmerőség: 1-0

A szakmában eltöltött fiatalabb éveimben sok olyan szövődményt  - elsősorban a lombik kezelések hormonstimulációjának kellemetlen következményeit - láttam, melyek ma már szerencsére elkerülhetőek. Ezek nagyon ijesztőek tudnak lenni. A technika és a gyógyszerek, a tudomány sokat fejlődött, én pedig szívügyemnek érzem, hogy ha el lehet kerülni a komoly kórházi kezeléseket, meg az intenzív osztályt, akkor kerüljük el. Az én stratégiai hozzáállásom, hogy a biztonságosabb oldalon maradjunk a pácienssel. Persze adott a kísértés - mert ezekben a fölstimulált esetekben, aminek olyan következményei lehetnek, amiket említettem - a terhességi arányok kicsivel jobbak. Tehát egyezséget kell az embernek kötnie önmagában. Én abban hiszek, hogy ha jól dolgozunk, akkor a páciens veszélyeztetése nélkül is el lehet érni nagyon szép eredményeket. 

  Óvatos optimista vagyok

Nem vagyok egy "hurrá-optimista" típus, de alapvetően mindig efelé dől a mérleg. Ha van egy tervem, elképzelésem, ahhoz hosszú távon tudok ragaszkodni. Szeretek hosszú távra tervezni, és látni, elképzelni, hogy mi az, ami bekövetkezhet így az életemben. Persze, pont az élet írja sokszor felül ezeket a dolgokat. Van egy örök mondásom, amit a kollégák és a páciensek is ismernek. A meddőségi kezelések közben, egy kora terhességben vagy a kismamagondozás során szoktam mondani, hogy a jelszó: az óvatos optimizmus. Tehát el kell kerülni azt a szélsőséget, hogy túlígérjük magunkat. Ezt nem szabad, hiszen a statisztikai valószínűségekben azért benne van, hogy nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. De megfelelő óvatossággal, az fog a sikerhez elvezetni, ha hiszünk benne. A pozitív hozzáállás ugyanis elengedhetetlen a páciens oldaláról. 

  Az őszinteségből még sose volt baj

Én nem szoktam mellébeszélni. Ha valaminek a kilátásai nem jók, akkor azt is megmondom. Én ebben hiszek, hogy tényleg van sok olyan eset, amikor szerények a kilátások. Akkor inkább szembesítem vele a pácienst. Ha megemésztette, csak utána indulunk el az úton, mert akkor már ő is magára tudja ölteni azt az optimizmust, ami kell ehhez a helyzethez. Tehát az őszinteség nagyon fontos. Az elején meg kell beszélni mindent, beleértve az esélyeket és a kockázatokat. Ki kell gyomlálni a szükségtelen félelmeket, és ha elindulunk az ügy felé, akkor odaállunk, odatesszük magunkat. Mindent megteszünk, én is mindent megteszek, és a mögöttem álló szakemberek is. Onnantól pedig mindenből a maximumot hozzuk ki. 

 Két szülész-nőgyógyász egy családban

A feleségemmel az I.-es számú Női Klinikán ismerkedtünk meg, de sosem dolgoztunk együtt, ő is szülész-nőgyógyász. Törekszünk rá, hogy a közös érdeklődést és hivatást otthon keretek közé szorítsuk, természetesen szoktunk otthon a szakmáról beszélgetni, de nem engedjük, hogy a családi életet eluralja. A közös szakmának a legnagyobb nehézsége, hogy az időbeosztást nehéz összeegyeztetni, hiszen ügyeleti időben mindkettőnket behívhatnak a vasárnapi vagy a karácsonyi megterített asztal mellől szülést vezetni. Ezért ezt nagyon okosan és rugalmasan kell tudnunk kezelni, de bármennyire odafigyelünk, nagyszülői segítség nélkül ezt nehezen tudnánk maximálisan megoldani. 

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.