Varga Erika embriológus
Főoldal / Varga Erika

Varga Erika

 Varga Erika arra tette fel az életét, hogy nőket és férfiakat segítsen anyává és apává válni. A természet tökéletlenségeivel száll szembe azért, hogy munkája végén egy új élet indulhasson útjára. Vallja, hogy szakmája sikerességében nemcsak a tudománynak, hanem a szerencsének, az időnek is a pszichológiának is nagy szerepe van. Hivatását hittel, kitartással és kiemelkedő emberséggel végzi.

 

   A sors intézte

Valójában úgy érzem, hogy nem én választottam, hanem a terület talált meg engem. Eredetileg vendéglátó technikumot végeztem, de az 5. évben rájöttem, hogy nem ez a pálya a sajátom. A biológia nagyon érdekelt, ezért biológia-környezetvédelem szakra jelentkeztem az egyetemre, ahol hidrobiológiával kezdtem el mélyebben foglalkozni, a mikroszkóp szeretete is innen jött. A Kis-Balatonon algaflóráját kutattam, abból is diplomáztam. Tetszett, mert volt benne kutató és terepmunka egyaránt. A kis élőlények elvarázsoltak, annyira szépek voltak.

De akkoriban nehéz volt környezetvédelmi területen munkát szerezni. Ezért elmentem Franciaországba, hogy régi álmomat megvalósítsam: gasztronómiával foglalkozzam. Közben azonban történt egy baleset a családban, ami ráébresztett arra, hogy nem hagyhatom itt a szeretteimet. Itthon kezdtem munka után nézni. A városi tv képújságán álláshirdetéseket böngészve találtam a Pannon Reprodukciós Intézet hirdetésére. Biológust, embriológust kerestek. Hozzáteszem, soha nem hallottam azelőtt a Reprodukciós Intézetről, se arról, hogy mit csinál konkrétan az embriológus. Amikor felvettek, forgott velem a világ. Másfél évet töltöttem itt, majd a János kórházba mentem gyakorlatot szerezni az ICSI eljárásban, ahol ott ragadtam: tanulási és fejlődési lehetőséget kínáltak. Nyolc évig dolgoztam ott, nagyon jó iskolát kaptam: nagy tapasztalatot szereztem a sok munka révén, új eljárásokat pl. petesejtfagyasztást, embrió biopsziát is ki tudtam próbálni, miközben képzett mikrobiológus lettem. Ezután kerültem a Róbert Kórházba.

   Az emberi lélek és a kommunikáció fontossága

A Róbertben más az élet. Mi azért vagyunk családi kórház, mert itt igenis nagyon fontos az EMBER, a házaspár, aki hozzánk fordul segítségért. Igyekszünk kellő időt, figyelmet fordítani a pácienseinkre, meghallgatni őket még akkor is, ha feszes az időbeosztásunk. A páciensekkel nem lehet futószalagon kommunikálni, elmondani az információt, közölni egy rossz hírt, majd a soron következőhöz fordulni, mert lejárt a „rá szánt idő”. Az egyensúlyt meg kell találni: hisz a pácienseknek nem azt kell érezni, hogy ők az ellátás része, hanem azt, hogy minket ők és az ő problémájuk tényleg érdekel.

   A tudomány mellett fontos tényező a szerencse és az idő is.

A pozitív hírt, hogy sikeres volt az embrió beültetés nagyon jó elmondani. Hatalmas pozitív töltetet kapok olyankor én is, nemcsak ők, valamint motivációt a jövőhöz. A negatív hírt sokkal nehezebb közölni, különösen akkor, amikor nem tudok konkrét okot a sikertelenségre, csak feltételezéseim vannak. Együtt sírunk, együtt nevetünk, egy kis ideig az életünk részévé válnak a páciensek, hiszen nem csak sejteket látunk a mikroszkóp alatt, hanem az X.Y. ivarsejtjeit. A siker és a sikertelenség egyaránt értelmet ad a munkánknak. A kudarc után újra és újra fel kell állni, mert lehet, hogy a következő alkalommal - valami kis változtatással vagy akár anélkül - már minden összeáll a méhben, és annak a kis életnek folytatódik az útja, ami idekint, egy „petri csészében” a mikroszkóp alatt, az inkubátorban indult el. Sosem lehet tudni előre. Szerencse is kell hozzá. Ezt elmagyarázni nem könnyű. Azért fordulnak hozzánk, mert tőlünk, szakemberektől várják a segítséget a pácienseink, azonban a szakértelem mellé kell egy nagy adag szerencse is. Biztos furcsa lehet hallani tőlünk, de így van. A másik fontos tényezőaz idő: időnként sok-sok türelem, és hosszú út vezet a sikerhez, hiszen soha nem tudjuk előre, hogy mikor leszünk eredményesek.

  Évek a gyermekvárás küszöbén

Azok a párok, akik ide eljönnek, és vállalják ezt a nem kis érzelmi és anyagi terhet, ők tényleg azért jönnek, mert nagyon akarják, hogy gyermekük szülessen. Többször találkozunk olyan páciensekkel, akik 10 éve szeretnének gyereket. 10 év nagyon hosszú idő. A szakma megtanított arra, hogy ezt a kitartó akaratot tiszteletben tartsam. Volt egy nagyon aranyos fiatal pár, az első évben, amikor itt dolgozni kezdtem, az első lombikjuk nem sikerült. Amikor a második programra jöttek, megnyugtatásul mondtam nekik, hogy ne aggódjanak - fiatalok még. Amire ők azt felelték, hogy ne mondjam azt, hogy fiatalok, mert már nagyon régóta szeretnének gyereket. Szóval nemcsak az számít, hogy ki hány éves. A kislányuk már 4 éves, szoktam látni róla képeket, s azóta úton van a kistestvér…

  Nem boszorkánykonyha, hanem segítség a tökéletlenség kiküszöbölésére

Nem szeretem azt a szót, hogy lombikbébi program, mindig olyan furcsa érzésem lesz tőle. A lombikot úgy képzelik el, mint valami kis edényt, amibe mindenfélét teszünk, mint a konyhában. Sokan egy boszorkánykonyhaként aposztrofálják. Persze egyáltalán nincs erről szó. A feladatunk, hogy megtermékenyítsük a petesejteket, kiválasszuk a legjobb embriót a visszaültetésre. Kisgyerekként úgy éreztem, hogy a természet a lehető legtökéletesebben működik: tökéletesen vagyunk megteremtve. Majd rájöttem, hogy ez nem annyira igaz: nincs hátul szemünk – ezáltal védtelenek vagyunk, nem tudjuk 360 fokban elfordítani a fejünket sem és még sorolhatnám. Azt gondolják sokan: ha van petesejt és hímivarsejt, akkor lesz belőle embrió, majd gyerek…. Fogantatásunk után, nekünk nőknek kialakul pár millió petesejt kezdeményünk, majd mire odaérünk, hogy szeretnénk babát, már csak pár százezer marad és abból is kevés jó genetikailag. A hímivarsejteknél is hasonló a helyzet. A természet a nagy számok törvénye alapján várja, hogy összetalálkozzanak a jól működő sejtek. Ez sajnos nem mindig következik be magától, ezért nekünk kell segíteni.

 Igazi csapatmunka

A meddőségi kivizsgálás és az IVF program csapat munka. Mi az egyik állomás vagyunk. Az andrológus előtt kapcsolódunk be. A férfiaknál a spermiogramot biológus készíti, de a kezelést már az andrológus végzi. Ő kíséri végig a férfit, ahogyan a hölgyet a nőgyógyász. Ha minden feltétel adott, indul az IVF program, aminek a 3. fázisaként (1. petefészek stimuláció, 2. petesejt kinyerés) a tüszőleszívás során kinyert petesejteket megtermékenyítjük. Ezt követően létrejönnek az embriók, amelyek közül kiválasztjuk a legjobbat, legjobbakat visszaültetésre. Ha több jó minőségű van, „mélyhűteni” is tudunk, amelyeket akár évek múlva is visszaültethetünk – így születnek a „fagyos babák”.

 A kudarcok után is jöhetnek sikerek

Nemrég volt itt egy hölgy a szülészeten: régről ismertem, leszaladtam hozzá gratulálni a harmadik kisgyermekükhöz. Első gyermekük születése sikeres IVF programnak köszönhető– onnan ismertem. A második és most a harmadik baba is szintén spontán próbálkozás során fogant. Vicces volt, amikor az anyuka bemutatott a kislányának, hogy mi már nagyon régről ismerjük egymást - embrió korából, de ezt nem mondtuk neki. Mindent felülmúló érzés, amikor látom, hogy hogyan fejlődik az emberi élet és milyen boldog lesz egy család. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, itt dolgozókat, a szülészeti osztály közelsége révén sokszor látjuk megszületni azokat a kis csöppségeket, akiket mi tartottunk a kezünkben legkisebb korukban.

 „Ezt csak hittel lehet csinálni”

Időnként nagyon kicsi az esély arra, hogy sikeres legyen a beavatkozás. Éppen ezért nagy a felelősség rajtunk, hiszen valakit az esélyeik – szakmailag reális - latolgatásával a reményeitől foszthatunk meg. Még ha kicsi ez a remény, akkor sem lehet soha biztosat tudni. Ilyen helyzetekben felidéződnek azok az emlékek, ahol nem sok reményt látva, mégis „csoda történt”. Ezt csak hittel lehet csinálni. Nem szeretem a beteg fogalmát a mi szakmánkban, mert nem szeretném tudatosítani, hogy ők betegek. Problémájuk van, amit meg kell oldani. A betegség annyira, negatív értelmű szó, úgy hogy, inkább, páciensekről beszélek.

      Munkából hivatás

20 évesen azt mondtam, hogy a gyászra nincs szükség, tovább kell lépni, nem a múltat kell nézni. Most azt mondom, hogy igenis szükség van rá, mert, ha az ember nem tudja elmunkálni a saját magában lévő negatív érzelmeket, akkor nagyon nehéz tovább lépni. Csak cipeli a terhet és nem tud befogadó lenni. Nem elfelejteni kell, hanem el kell fogadni, fel kell dolgozni. Én is empatikusabb és alázatosabb lettem az évek során. El kellett fogadnom, hogy bizonyos dolgokat nem tudok irányítani, így el kell fogadnom a sikereket és a kudarcokat egyaránt. Igyekszem mindig a maximumot nyújtani, de a siker sosem garantált. Nagy változás hozott az életemben a kislányom születése is. Előtte is nagyon szerettem, amit csinálok, de azóta nekem hivatásom lett. Köszönöm Neki, hogy még több tartalommal töltötte meg nekem a foglalkozásomat, az életemet.

Hírek

Zokogtam a pozitív terhességi teszt felett - KÖSZÖNET!

Tisztelt Róbert Károly Magánkórház!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani hogy segítségükkel világra jöhetett a mi kis Angyalunk! Szeretném elmesélni a történetünk.
6 nőgyógyász,
plusz 30 kiló,
inzulin rezisztencia és teljes reménytelenség. Rengeteg orvosválasz…

Ház a semmi közepén, avagy „Robi” csapat építése 2016-ban

Először is, ha jót akarsz, bérelj ki egy nagy házat a semmi kellős közepén! Internet, térerő, kábel tv, központi fűtés nincs, van ellenben fejsze és fahasáb, hideg szél és tűzrakó hely, de legfőképpen itt van veled sok-sok kedves munkatársad!Most jelöld ki a főszakácsot, ő…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.