Borbély Sándor
Főoldal / Borbély Sándor

Borbély Sándor

Egy láthatatlan hős Borbély Sándor, kórházunk fertőtlenítő-sterilizálója, aki naponta küzd azért, hogy ne üssék fel a fejüket a baktériumok és vírusok. Úgy véli, pár évtizeden belül ez a felelősségteljes munka, tehát a megelőzés lesz az egyetlen, ami megvédheti a legyengült betegeket a kórházi fertőzésektől, s annak súlyos következményeitől.

 

A gyerekkori álmom az autókkal való foglalatosság, pontosabban a karosszérialakatosság volt. Fiúként teljesen elbűvölt az autók kasztnijának kijavítása, fényezése, szépítése. Sajnos akkor Szabolcsban 400 százalékos volt a túljelentkezés erre a szakra, így muszájból esztergályosnak iratkoztam be, de azt első perctől kezdve nem szerettem. A szüleim, akik Vámosorosziban, a helyi tsz-ben dolgoztak, mindenképpen tisztes megélhetést adó szakmát akartak adni nekem és 5 testvéremnek. Rendesen végigjártam az inas iskolát, de egy percet nem dolgoztam esztergályosként. Az állattenyésztést és földművelést sem éreztem a világomnak, így tovább keresgéltem az élethivatásomat. Egy ideig még pék is voltam, már kora hajnalban sütöttem a kenyeret.

Hogyan jutott el innen az egészségügyig?

Innen már nem kellett nagy kanyarokat vennem. A pékmesterem felesége a Fehérgyarmati kórházban volt nővér. Ő tette fel egy alkalommal a nagy kérdést: „Nem lenne-e kedvem megnézni az osztályt, ahol dolgozik?” Úgy gondolta, jó ápoló válna belőlem. Soha magamtól nem jutott volna ez eszmbe. Szerencsémre addig még egészségügyi intézményben sem jártam. Ez a felvetés azonban annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy még azon a héten jelentkeztem beteghordónak. Rettenetesen megtetszett a munka és a légkör.  

Milyen osztályra került, hogy ennyire megtetszett a munka?

Egyből a sürgősségin találtam magamat. Boldoggá tett, hogy része vagyok annak a rendszernek, ami egy ember gyógyulásához vezet, s aktívan segíthetek ebben. Úgy éreztem magam, mint annak idején a falumban a buszsofőrök, akiket mindenki megbecsült.  Egy idő után pedig roppant mód kezdtem vágyakozni a műtőbe, ahol a csodák történnek, és ahová nem mehetett be akárki. A nagy álomra azonban másfél évet kellett várnom.

Műtőssegéd lett. Olyan volt, mint amilyennek elképzelte a várakozás során?

Annyira elzárt sziget volt, hogy épp az ismeretlen érdekelt benne. Két hét próbaidőre mehettem be először. Csak álltam a sarokban, néztem mindenfelé, s igyekeztem feldolgozni a látottakat. Később megengedték, hogy felmossak a műtőben, s így apró lépésekkel mehettem egyre közelebb a műtőágyhoz. Aztán 5 évig én készíthettem elő a beavatkozásokhoz.

Ekkor már feladatai közé tartozott a fertőtlenítés?

Részben, de ezzel a területtel komolyabban csak később kezdtem el foglalkozni. Közben sajnos magam is átesetem néhány műtéten, kétoldali légmellel kezeltek. Emiatt időlegesen fel kellett hagynom az egészségügyi munkával, nem emelhettem már a betegeket. Debrecenbe mentem, ahol 3 évig egy utazási irodát vezettem, 55 embert kellett irányítanom. Izgalmas, új feladat volt, de a szívem visszavágyott a kórházba. Talán nem véletlen, hogy a sors egy olyan párral hozott össze, aki maga is egészségügyis. Már közösen költöztünk fel Budapestre. A másik nagy szerelmem a traumatológia volt, így jelentkeztem az Országos Baleseti Intézetbe. A helyreállító sebészet mindig nagyon érdekelt. Csodáltam, hogy behoztak egy beteget, aki például egy térdsérülés miatt lábra sem tudott állni, majd a műtétje után pár nappal már képes volt bicegni. Újabb fantasztikus 5 év következett az életemben, de egy betegség ismét közbeszólt.

Úgy tűnik, Önre is igaz, hogy 5 év kemény intenzíves munka után, egy kicsit „felmond” a test és a lélek?

Így van! Ekkor ráadásul már nemcsak a betegeket, hanem magamat is féltettem a betegségem következményeitől. Nyaki sérvem lett, ami akár bénuláshoz is vezethet. Komolyan kellett vennem. Olyan területet kerestem, ami- ha közvetlenül nem is beteg mellett van-, de közvetett módon segít a gyógyulásban. Ez lett fertőtlenítés. Az általam sterilizált eszközökkel mégiscsak ott vagyok, ahol a fontos beavatkozás történik. Elkezdtem egyre behatóbban foglalkozni a témával. Elvégeztem egy OKJ-s képzést, és sokat olvasgattam arról, máshol hogyan csinálják. Közben a Telki Magánkórházba kerestek fertőtlenítő-sterilező szakembert, így elmentem megnézni, milyen a magánegészségügy. Remek csapat volt, de sajnos hamar bezárt az intézmény. Egykori tüdőbetegként ekkor úgy gondoltam, egy pulmonológiai osztályon megtalálom a helyem. Nem így lett, folyamatosan falakba ütköztem. Hatalmas különbségek voltak a szakmai gondolkodásunkban. Nekem a tanulmányaim és tapasztalataim alapján egy határozott elképzelésem volt a sterilizálás folyamatáról, ami nem egyezett a vezetőségével. Hamar elváltunk egymástól.

Ekkor már gondolom, eléggé adta magát, hogy ismét egy magánintézményt keressen a szakmájához…

Szerencsémre a telki kórház egyik volt műtősnője megkeresett, hogy csatlakozzam az itteni csapathoz. Óriási a különbség a korábbi vezetői hozzáállásés az itteni között. Itt nincsnek falak, sőt kinyitják az ajtókat előttem. Itt tökéletesen a szakma szabályai szerint végezhetem a munkámat, mindent megkapok hozzá. Ez újabb tanulásra sarkallt. Kijártam egy asszisztensi képzést, most pedig a gasztroenterológiába, tehát az endoszkopós vizsgálatokba próbálok belelátni. A vége pedig a higiénikus főiskolai szak lesz.

Mitől ennyire komoly hivatás az Öné?

Nagyfokú odafigyelést és előkészítést igényel. A különböző műszereket először mechanikusan tisztítom, majd különböző szerekkel fertőtlenítem. Ezeket nagyon pontosan kell kikevernem. Ez kemény kémia. Ezt követi a sterilizáló gépben töltött egy óra, majd pepec módon csomagolom, s teszem a steril dobozba. A gépeket is folyamatosan ellenőriznem kell, hogy megfelelően működjenek. Nem hibázhatok, mert az a beteg egészségébe, akár életébe kerülhet. Tudjuk, a kórházi fertőzés nagyon súlyos állapotokat eredményezhet. Ez felelősség!  

Ön egy igazi Semmelweis utód!

Természetesen nagy tisztelője vagyok a nők megmentőjének. Érdekelt, honnan indult és hogyan alakult ki maga a fertőtlenítés az évszázadok során. Sokat tanulmányoztam Semmelweis életútját. Fantasztikus kutató munka volt, mire rájött a fertőzések okára, s a megoldásra. Akkor még legalább félóráig tartott a klórmeszes bemosakodás, ma ez már jóval gyorsabb és jóval korszerűbb szerek állnak rendelkezésre. Az antibiotikumok évtizedek óta tartó túlzott használata azonban egy nehéz küzdelmet jelent. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint körülbelül 2050-re annyira rezisztensekké vállnak a baktériumok, hogy már „túlnővik” az antibiotikumokat. Egyedül a megelőzés, tehát a szigorú fertőtlenítés tudja csak visszafogni ezt a folyamatot.   

Ez a sokféle tudás mennyire épült bele az otthoni életébe is?

Nem „könnyű” velem se a kórházban, se otthon. A kórházban a műtősfiúkat nevelgetem, hiszen, ha tisztaságról beszélünk, akkor ez legyen magas elvárás magunkkal szemben is. Amikor nem jövök be éppen, betelefonálok, hogy minden rendben van-e? Otthon pedig tényleg szakmai ártalom a rendszeres fertőtlenítés. Szerencsére ezt a párom egészségügyisként teljesen megérti. Egyébiránt le kell rombolnom a hypóval kapcsolatos pozitív háztartásbeli előítéleteket is, fertőtlenítésre egyáltalán nem alkalmas, maximum fehérítésre. 

Az utazások se teljesen fesztelenek számomra. Elsőként megnézem a mosdót, majd a poharakat. Akadt olyan hely, ahonnan eljöttem, mert nem találtam elég higiénikusnak. Persze a zsebemben mindig van egy kis doboz gyógyszertári fertőtlenítőszer. Az egészségügyben a 100 százalékra törekszem, otthon a megelégszem a nyolcvannal.

A rekreációja során is ilyen szigorú?

Már nem annyira, mint korábban.  Régebben futottam hajnalonta, 4-kor keltem, hogy lefussam a napi 10 kilóméteres penzumomat, és 7-re beérjek a munkahelyemre. Ma is nagyon szeretek sétálni, kirándulni, alkalmanként pingpongozni, de már nagyobb arányú a passzív pihenés. Egyre többször relaxálok vagy filmet nézek a kedvesemmel.

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírek

KÖSZÖNET! :)

Kórházuk sebészeti osztályán feküdtem november 16 és 19-e között. Méheltávolító műtétem volt plasztikával. Mind az elővizsgálatok, a műtéti előkészítés és műtét, valamint az utógondozás során magasfokú hozzáértéssel, empátiával találkoztam az egész kórházi…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.