Dr. Mirolovics Ágnes
Főoldal / Dr. Mirolovics Ágnes

Dr. Mirolovics Ágnes

A stroke-szűrés nagy híve és a megelőzés fontosságának szenvedélyes hirdetője Dr Mirolovics Ágnes, kórházunk fiatal neurológusa. A doktornő évek óta komoly kutatásokat végez az agyi infarktust kiváltó okok feltárása és a kialakulását veszélyeztető körülmények jobb megismerése érdekében. Élvezi a nyomozást, amit egy neurológiai tünet mögött álló elváltozás kiderítése érdekében folytat. S akkor is nagyon boldog, ha épp nem életet ment, „csak” életminőséget javít egy fejfájós betegnek.

 

Mikor gondolt először arra, hogy orvosként gyógyítani szeretne?

Arra emlékszem, hogy gyerekkoromban volt orvosi táskám, és szerettem vele játszani, könnyen lehet, hogy tudat alatt már akkor orvosnak készültem. Egyik nagynéném nővér, a másik pedig asszisztens volt, ők sokszor elvittek a munkahelyükre, izgalmasnak találtam a munkájukat. Ennek ellenére mégsem volt teljesen tudatos a döntésem 14 éves koromban, hogy egészségügyi szakközépiskolába menjek továbbtanulni. Három barátnőmmel közösen találtuk ki, hogy jobb híján jó lesz nekünk az egészségügyi iskola, a családom pedig támogatta. Szüleim tisztes szakmunkások, édesanyám varrónő, édesapám postás, és az a mondás járta nálunk, hogy beteg mindig lesz, nővér mindig kell. A heti egy egésznapos gyakorlati foglalkozáson keményen befogtak bennünket a kórházi munkába. Azokat a napokat kifejezetten megszerettem.

S ez már kellően motiválta az orvosi pálya felé?

Részben igen. Egy fiatal doktornő volt a gyerekgyógyász tanárunk, aki szintén szakközépiskolából ment orvosira. Mindig mondta, hogy ne adjuk fel, lehet még belőlünk is orvos. Ő nagy hatással volt rám, így a végzés évében már megfogalmazódott bennem, hogy ennyivel nem elégszem meg: bár szép a nővérmunka, de én akkor már többet éreztem magamban. Tudtam, hogy szakközépiskolából sokkal nehezebb orvosira menni, hiszen a fizika, kémia és biológia oktatása nagyon alapszinten volt csak, de a doktornő példája végig ott lebegett a szemem előtt. Az érettségi évében nem sikerült a felvételim, de nem adtam fel. Elkezdtem a szociális munkás szakot a nyíregyházi főiskolán, és mellette keményen végig tanultam óraadó magántanárokkal az évet, így már bekerültem az orvosira, Budapestre.

Nagy volt az öröm a családban, gondolom…

Szinte el se akarták hinni, hogy ez sikerülhetett. Abban a szabolcsi kisfaluban, ahonnan származom, már az érettségi és az egészségügyi szakdolgozói végzettség is nagy szónak számított. Mikor arról beszéltem, hogy orvos akarok lenni, ez teljesen elérhetetlennek tűnt mindenki számára. Már az első években is lelkesen követtem a példaképnek tekinthető doktornő útját, s híven hozzá, akkor még gyerekgyógyásznak készültem. Később egy rövid ideig bőrgyógyász szerettem volna lenni, izgatott a bőrbetegségek mögött megfejthető egyéb probléma.

A neurológiában is elég sok megfejteni való van. Emiatt tetszett meg Önnek végül ez a szakterület?

Akkor ez még nem dominált. Ötödévben lett egy kiváló neurológus tanárom, aki fantasztikus logikával írta le ennek a csodás szisztémának, rendszernek, az idegrendszernek a működését. Már az első óráján eldőlt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Bár azt is láttam, hogy nehéz terület az agy és a gerincvelő felépítése, működése. Nagyon tetszett, hogy észszerű következtetéseket lehet levonni a betegségek kapcsán is. Ha például a betegnek ferde a szája, tudom, hogy az agy mely területén van károsodás és az mitől lehet, aminek ez csak a tünete. Van egy szépen összefüggő rendszer, ami mögé jó látni, a titkait megismerni. Mindig csodálkoznak a betegek, amikor egy kézzsibbadás esetén a nyaki gerincen keresem a bajt. De a neurológiában sem elégedtem meg a szakvizsgával, a következő évben nekiláttam a PhD-nak. Az egyetemi példaképem mindig azt nevelte belénk, hogy használjuk az agyunkat és képezzük magunkat.

Ez a kutató munka miről szól és meddig tart?

A stroke betegségről. Alapja a páciensek részletes epidemiológiai vizsgálata, melyet a Nyírő Gyula kórház neurológiai osztályán végzek. Négy éve kezdtem el és még másfél év kell hozzá. A gutaütés sajnos különösen sok beteget érint, az ezt kiváltó, a kialakulását veszélyeztető körülmények ismerete igen fontos. Eddig egy összefoglalót jelentettem meg a stroke és az egyik fajta szívritmuszavar összefüggéséről, a szélütés egyik legkomolyabb kockázati tényezőjéről. A következő cikk arról szól majd, hogy felismerik-e hozzátartozók a stroke tüneteit, mi alapján hívnak mentőt, illetve, hogy milyen következményei vannak, ha későn kerül kórházba a beteg. A harmadik írás pedig az életmód befolyásoló hatását és a megelőzés lehetőségeit járja majd körbe. Azt tapasztaltam, hogy sok belgyógyászati betegség okoz neurológiai tüneteket, különösen a stroke esetében.  Nagyon sok vércukor és vérnyomás beállítást kell végeznünk. Ezek a problémák sokszor állnak szélütés kialakulása mögött. Figyelembe véve a lakosság ilyen irányú egészségügyi állapotát, ez igen aggasztó. Ezen mindenképpen változtatni kell.

Ez elég nagy falat. Mi számít már sikernek?

Elég sok nyaki ér ultrahang vizsgálatot végzek. Több esetben előfordult, hogy csak átmeneti tünetei voltak a betegeknek, például időlegesen elferdült a szája vagy nem tudott beszélni, bár már jól volt, mégis elvittem érvizsgálatra, sokszor kiderült, hogy komoly már a szűkület a beteg nyaki erein. Ennek az elváltozásnak a gyors kezelése még megmentheti egy szélütéstől, egy későbbi lebénulástól. Ilyenkor azonnal érsebészhez küldöm a pácienseket, akik rettenetesen hálásak, hogy időben megmentettük az érstátuszát, s így megmenekült egy nagyobb bajtól. Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Legutóbbi ügyeletemre egy negyven körüli korábbi férfi betegünk jött be fejfájásra és beszédzavarra hivatkozva. Már a korábbi tünetei miatt MR-re küldtük, ahová nem ment el. Este megvizsgáltuk a CT-vel, s látszott, hogy egy hatalmas, jó indulatú, de rossz helyen lévő daganat van a fejében, ami elzárta az agyvíz keringését. Ha félévvel korábban elmegy a beutalt vizsgálatra, még elkerülhette volna ezt az állapotot. Este nyolckor elkezdtük intézni az idegsebészt, hogy lássa a leleteket, másnap reggel már megműtötték, ami szerencsére jól sikerült, így megmentettük az életét. Az is nagy dolog számomra, ha egy járóbetegből nem lesz élete végéig fekvő beteg. Vannak évek óta visszatérő betegeim, akiknek az életminőségét sikerül megőrizni a folyamatos kezeléssel. A szédülős panasszal hozzám fordulóknak is mindig megvizsgálom a nyaki erét, náluk is nemegyszer találok jelenős érszükületet, aminek súlyos következményei lehetnek. Igazán jó érzés, ha megóvom őket ettől.

A megelőzést tekinti a legfontosabb jövőbeni feladatának?

Így van! Hangsúlyozom, a sroke-szűrés, ami a neurológiai vizsgálat mellett a nyaki ér állapotát is felfedi, életeket menthet. Ebből az analízisből és a laboreredményekből meg tudom állapítani, hogy mennyire hajlamos a páciens az agyi infarktusra. Tanácsot tudok adni a betegnek, hogyan kerülheti el a bajt, ha pedig kritikusak az értékek, időben történhet meg a beavatkozás. Az agyi érkatasztrófa még most is a harmadik leggyakoribb halálok Magyarországon, és emiatt történik a legtöbb tartós rokkantság. A stroke gyógyítás persze egy izgalmas munka. Nagyon összetett feladat: adott egy tünet, aminek meglétekor elvégzem a képalkotást, majd annak kielemzése után jöhet a terápia és a folyamatos beteggondozás. Ha jó a rehabilitáció, egyre több gyógyulás érhető el. De ezek elkerülhetőek lennének. Akiknek előfordult már ilyen tragédia a családjukban, illetve ha megtalálhatóak náluk a rizikófaktorok: a cukorbetegség, az elhízás, a szív-és érrendszeri problémák, joggal félnek, ezért rendszeresen megvizsgáltatják magukat. Szerencsére a Róbert kórházba azok jönnek, akik felelősen gondolkodnak az egészségükről és szeretnék megelőzni a nagy bajt. A betegek másik fele pedig a mindennapjait megnehezítő tünetektől szeretne megszabadulni, s az is csodás, ha nem fejfájással kell kelnie és feküdnie. Megnyugtató a betegnek, ha egy  differenciáldiagnózist helyre tudok tenni, s megmondom a megoldást. Egy féloldali látászavar mögött állhat stroke, epilepszia vagy migrén is akár, ezt ki kell nyomozni, s meg kell találni rá a megoldást. Ezektől szép ez a szakma!

A neurológián kívül mivel szeret foglalkozni? Van hobbija?

Egész fiatal korom óta kifejezetten érdekel a pszichológia, szívesen olvasok ilyen témájú könyveket. A PhD után tervezem még egy ilyen irányú képzés beiktatását az életembe, izgatnak az emberi lélek rejtelmei is, ráadásul ez a terület kapcsolódik a neurológiához. Szeretek szépirodalmat is olvasni, középiskolában nagyon élveztem a verstanulást, a verselemzést, sőt magam is faragtam rímeket, írtam verseket. Szenvedélyes időtöltésem még a fotózás, amit teljesen autodidakta módon sajátítottam el. Nagyon élvezem a természet érdekességeit megörökíteni. Egy tenger feletti villámot annyira izgalmasan fotóztam le, hogy egy versenyen beválogatták a legjobbak közé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírek

KÖSZÖNET! :)

Kórházuk sebészeti osztályán feküdtem november 16 és 19-e között. Méheltávolító műtétem volt plasztikával. Mind az elővizsgálatok, a műtéti előkészítés és műtét, valamint az utógondozás során magasfokú hozzáértéssel, empátiával találkoztam az egész kórházi…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.