Dr. Sarlai Katalin
Főoldal / Dr. Sarlai Katalin

Dr. Sarlai Katalin

Magyarország első nemzetközi laktációs tanácsadója Dr. Sarlai Katalin, neonatológus - gyermekgyógyász főorvos, aki egész életét a babák és mamák korai kötődésének elősegítésére szentelte. Szoptatási szaktanácsadóként a 90-es években részt vett több újszülött osztály Baba-baráttá alakításában. A háború sújtotta volt jugoszláv tagállamokban segítette a kórházakat - sokszor a szoptatás volt a csecsemők túlélésének egyetlen záloga. Egyik alapítója és tíz évig elnöke volt a Szoptatásért Magyar Egyesületnek, s elismert szaktekintélyként szerepet vállalt az Egészségügyi Világszervezetben a nemzetközi irányelvek lefektetésében is.

 

Soha nem akartam más lenni, mint orvos. Emlékeim szerint ez a vágyam már egész kisgyerekként megfogalmazódott bennem. Szegeden éltünk akkor, ma is előttem van az OTI-nak, a mostani szakrendelőnek a képe: barna padok voltak a szép tiszta folyosókon, s fehér köpenyes nők és férfiak jöttek-mentek mindenfelé. Ott találkoztam az én doktorbácsimmal is, akinek a munkája teljesen elvarázsolt. Onnantól mindent megtettem annak érdekében, hogy magam is egy rendelőben dolgozhassak.

A szülei mit szóltak az elképzeléséhez?

A szüleim mindenben támogattak, bár az orvosi pálya igen messze volt az ő életüktől, édesanyám jogi egyetemet végzett, édesapám pedig színész volt. Gimnazistaként a nyári szünidőben segédnővérként dolgoztam különböző klinikákon, legtöbbször a neurológiai klinikán. Boldogan csináltam, amit kértek, s közben nagyon figyeltem, szinte ragadt rám a tudás. Képes lennék még most akár csukott szemmel is gyorsan ágyat húzni, olyan sokszor kellett annak idején. Kifejezetten élveztem, hogy segíthetek másoknak, s már nagyon vártam, hogy orvos lehessek.

A gyermek- és az újszülöttgyógyászatra az egyetemen talált rá?

Már a felvételi idején tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így az egyetemen már erre készültem. A végzés után az I. Gyermekklinikán, majd a II. számú Női klinika koraszülött intenzív osztályán kezdtem el dolgozni. Borzasztóan nehéz feladat, de egyben óriási szakmai kihívás volt ez a kezdet, hiszen abban az időben még nem volt ennyi műszer. Egy csecsemőintenzíven nemcsak gyógyulástörténetek vannak, rettenetesen megterhelő volt a küzdelem a babákért. Igazi mélyvíz volt, öt évig bírtam. Elég határozottan jelzett a szervezetem, hogy eddig és ne tovább: elkezdtem szédülni, egy hétig lábra sem tudtam állni. Na, akkor éreztem, váltanom kell.

Ezután a lelki és fizikai kimerültség után gondolom egy kicsit nyugodtabb helyet választott…

Így van. A csepeli kórház szülészetére mentem újszülött- és csecsemő orvosnak, ahol nagyon szép 15 évet töltöttem el. Baba-barát kórházat hoztunk létre, ami egy csodás feladat volt. Itt kezdett el mélyebben érdekelni a szoptatás jelentősége, hiszen az egyetemen ezzel a témával csak felületesen foglalkoztunk. A 90-es évek elején indult az a nemzetközi kezdeményezés, hogy a szülészeteken teremtsék meg a korai szoptatás feltételeit. Magam is kutattam, figyeltem, mit hogyan lehetne jobban csinálni ezen e téren. A program kialakítása közben kijutottam a londoni Institute of Child Health továbbképzésére, ahol minden részletre kiterjedően megtanultam, hogyan lehet hatékonyan támogatni az anyukákat a szoptatásban. Megértettem, hogy a szoptatás védelme, elősegítése, támogatása milyen mérhetetlenül fontos feladat. Ez igazi szemléletváltást jelentett. S ennek szellemében alakítottam át kollégáimmal a szülészetet, így a Debreceni Női Klinika után - mely Európában elsőként nyerte el a Baba-barát kórház címet - a csepeli szülészet is megkapta ezt a remek minősítést. Ezzel egy időben beengedtük az édesapákat is a szülőszobába, a babák pedig az első perctől kezdve a mamájukkal lehettek. Igazán nagyszerű volt látni és tevékenyen részese lenni a szülészet teljes megújhodásának.

Egy ilyen forradalmi átalakítás után, milyen kihívás maradt még az Ön számára?

Egy másik kórházat, egy új szakmai csapatot végig vezetni ezen a folyamaton. A 90-es években a Szent István Kórház szülészetének vezetésével Siklós Pált, a Róbert Károly Kórház mostani orvosigazgatóját bízták meg. A főorvos új anya-és bababarát szemléletet akart meghonosítani, így engem kért fel az ottani neonatológia irányítójának. A 2000-es években ott is hatalmas változások történtek, s ez az osztály is elnyerte a Baba-barát minősítést. Tíz év alatt megsokszorozódott a szülések száma, a legdicsőbb korszakban évente 3-3,5 ezer baba születetett, így volt munka bőven. Új megközelítést jelentett, hogy a gyerekgyógyászok többségével ellentétben nem potenciális beteget láttam az újszülöttekben, hanem úgy tekintettem rájuk, mint egészséges babákra. A legnagyobb sikert pedig az jelentette, ha úgy mehettem végig a hosszú folyóson, hogy nem hallottam gyereksírást, tehát biztonságban érezték magukat, nyugodtak és elégedettek voltak a babák.

Tele lehet személyes történetekkel, biztosan emlékszik olyanokra, akiknek Ön segített bebizonyítani, hogy képesek szoptatni…

Természetesen nagyon sok ilyen történetem van. Egy megható pillanat volt például, amikor a Nagyvárad téri aluljáróban megállított egy mama azzal: „Jaj, doktornő annyira hálás vagyok, hogy megtanított engem szoptatni! Már a harmadik gyerekemet szoptatom egy éven túl is.” Ezek az igazán jó dolgok a munkámban.

Szélesebb körben is átadta a tudását, az évtizedek hatalmas tapasztalatát?

Már Angliából hazatérve különböző tanfolyamokon oktattam a bababarát szoptatási szemléletet orvosoknak, csecsemőápolóknak, védőnőknek. Az volt a vágyam, hogy a szakemberek az egész országban felismerjék és elfogadják a korai szoptatás fontosságát. Abban az időben például a szigorú három óránkénti szoptatás volt az uralkodó norma, ami kimondta, hogy a közbeeső időben nyugodtan hagyni kell a babát sírni. Én teljesen szembementem ezzel a poroszos módszerrel. Később az Unicef segítségével megalakult a Szoptatásért Magyar Egyesület, melynek 10 évig voltam elnöke. Majd Bécsben - Magyarországról elsőként - letettem az angol nyelvű nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsgát. Ezen az úton azóta közel száz tanácsadó követett Magyarországon.

Nemzetközi terepen hol tudott segíteni?

Az Unicef felkérésére a jugoszláv háború befejezése után továbbképzéseket tartottam a volt tagállamokban dolgozó orvosok és nővérek számára. Megrázó élmény volt. Szarajevó még romokban állt, a mostári híd lebombázva, időnként még lőttek is, tele volt még a környék katonákkal.  S mindeközben a kórházakban próbálták bevezetni a baba-barát módszert. Emberfeletti energiával dolgoztak a nővérek és orvosok, hogy az újszülöttek az édesanyjuk tejét kaphassák, ami számukra egyszerűen életszükséglet volt. Borzasztó erőfeszítésbe került a mamák számára is, hogy a babák a szoptatás segítségével túléljék a háborút. Ezt követően- az Egészségügyi Világszervezet és az Unicef szervezésben - egy nemzetközi csapat tagjaként részt vettem szoptatás oktatásáról szóló ajánlások kidolgozásában.  

A felkészületlenség, adott esetben a tudatlanság még mindig a legalapvetőbb oka a szoptatási kudarcoknak?

A tapasztalatlan mamák körében minden bizonnyal. A következő példa ezt bizonyítja: egy ikres mama nemrégiben eljött az ambulanciára, s mondta, nem meri megszoptatni az egyik síró kisbabát, mert biztosan elszívja a tejet a másik elől. Ha ez a mama még szülés előtt alapos felkészítésben részesül, pontosan tudja, majd meg is tapasztalja, hogy akárhányszor bátran szoptathatja a babákat, mert annál több teje termelődik majd. Vannak persze anatómiai eltérések, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a szoptatást, de ezeket az okokat meg lehet találni, s ki lehet javítani, hasonlóan a lelki gátakhoz, melyeket türelemmel szinte mindig fel tudunk oldani. Remekül együtt dolgozunk a Róbert Károly Magánkórház újszülött osztályának főnővérével - aki ugyancsak nemzetközi laktációs tanácsadó - annak érdekében, hogy a kismamák minden támogatást megkaphassanak a szoptatáshoz, már a szülésfelkészítés során is. A baba világrajövetelét követően egy rövid ideig tartó hormonális bumm következik be a mama és az újszülött szervezetében. Ez - az úgynevezett aranyóra - segíti őket abban, hogy minél hamarabb kialakuljon a kötödés anya és újszülöttje között: az anya testére helyezett meztelen újszülött kis pihenőket tartva, édesanyja szemébe nézve képes arra, hogy felkússzon a mama melléhez és segítség nélkül elkezdjen szopni. A mama bőre olyan, mint egy inkubátor, annyira melegszik fel, amennyire a csecsemő számára szükséges. Igazán felejthetetlen csodás pillanatok ezek!

Még mindig ugyanazzal a lelkesültséggel dolgozik, mint amikor négy évtizede elkezdte?

Azért pihenést is enged magának?

Természetesen. Igyekszem jó testi és lelki állapotban lenni. Gimnazista korom óta nagyon sokat olvasok, annak idején magam is írogattam. Szeretek nagyokat sétálni, kertészkedni, élvezem a természetet. A családommal együtt töltött idő pedig a legkedvesebb kikapcsolódás számomra. Az évtizedek alatt mindig mellettem állt, bíztatott és támogatott férjem, aki villamosmérnök, s a szoptatás lelkes támogatója. Két felnőtt fiam van, az egyik programozással, míg a másik filmvágással foglalkozik - nem követték szüleik hivatását.

 

 

 

 

 

 

  

Hírek

…sietve vettem egy másik tesztet ami bizony határozottan kimutatta a második csíkot! :)

Kedves Fülöp Doktor és a Robért Károly Klinika csapata! 2018 januárjában jelentkeztünk párommal meddőségi kivizsgálásra a klinikán! Tudtuk hogy a lehető legjobb helyet választottuk, hiszen 2012-ben Dr. Fülöp István endometriozissal műtött és  a műtét után sikerült spontán…

“Életem legszebb ajándékát kaptam, s 9 hónappal később ki is bonthattam.”

Kedves Róbert Károly Magánkórház,  2017 tavaszán 3 évi sikertelen próbálkozás után kerestük fel Fülöp doktor urat, hogy segítsen Nekünk is szülővé válni. Reméltünk, bíztunk és hittünk… Tudtuk, hogy jó kezekben vagyunk. Ez így is lett, hisz október 20-án 2 nappal a…

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.