Petróné Bakos Barbara
Főoldal / Petróné Bakos Barbara

Petróné Bakos Barbara

Kismamáink egyik kedvence Bakos Barbara, a gyermekágyas részleg vezetője, aki mindig épp annyira bábáskodik a frissen szült mamák körül, amennyire igénylik azt. Ha kell segít a felkelésben, lelket ápol vagy éppen pesztrálja a babát, hogy a mama egy kicsit magában lehessen.

 

Már gyerekként is nagyon szerettem segíteni másoknak. Egy csodálatos, sokgenerációs családban nőttem fel, és élek ma is, ahol mindenki nagyon figyel a másikra. Korán megfogalmazódott bennem, hogy a gondoskodás, az ápolás lenne a kedvemre való hivatás. De azt is éreztem, hogy a szomorúságot, a testi fájdalom látványát, és a halállal való napi találkozást nem tudnám elviselni, emiatt az időseket ellátó belgyógyászati osztályok munkája elriasztott. Szerencsémre a pályaválasztás előtt több helyre is ellátogattunk az osztályommal. Megnézhettük az egyik kórház szülészetét is, s akkor vált egészen bizonyossá, hogy pontosan mi szeretnék lenni: szülésznő. Bár magát a szülést nem kísérhettük végig, mégis nagyon meghatott, amikor a mama a babával a karján megjelent. Ez a pillanat egészen mélyen bevésődött bennem.

Az egészségügyi szakközépiskolában még sok szép pillanattal találkozhatott. Soha nem kérdőjeleződött meg döntése?

Az soha nem volt kérdés, hogy a kismamákkal és az újszülöttekkel akarok foglalkozni, ezért a középiskola elvégzése után ilyen irányban szakosodtam. A szülések felelőssége egy idő után azonban túl nagy volt számomra. Rettenetesen izgultam minden egyes alkalommal, hogy rendben történjenek a dolgok. Ez a hatalmas stressz hosszú távon felőrölte volna az idegeimet, ezért később inkább a gyermekágyas osztályt választottam. 

Hol kezdett el először dolgozni?

Az utolsó év egyik sebészeti gyakorlatán összetalálkoztam egy fiatal szülésznővel, aki a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen jelentkezzem a Schöpf-Mérei Kórházba, ahol ő is dolgozott. Nagyon hálás vagyok neki, hiszen ott azonnal beiskoláztak, s egy év múlva meglett a szülésznői szakképesítésem. Az első szülést annyira végigizgultam, hogy semmire nem emlékszem. Ötven szülést kellett levezetnem a vizsgáig, majd átkerültem a terhespatológiára, ami kellemes kihívást jelentett. Sok ikerterhes, idősebb kismama volt ott, akikben tartani kellett a lelket, hogy türelemmel viseljék a sokszor hosszú kórházi létet. Sokat beszélgettem velük, ez egyre fontosabbá vált számomra.

Később a gyermekágyas osztályt is részben a lelki gondoskodás lehetősége miatt választotta?

Részben igen. Már korábban megtapasztaltam, hogy ez mennyire sokat jelent a mamáknak a szülést követően is. Közben nekem is volt két elég problémás szülésem, ami tovább erősítette a félelmeimet a szüléssekkel kapcsolatban. Így nagyon örültem, amikor az első kórházi összevonásokat követően a gyermekágyas osztályra kerülhettem Nagyon szép időszak volt. 

Itt lett először vezető is?

Nem, hanem a szívemnek oly kedves terhespatológián. Az egyik vezető nővér szülési szabadságra ment, s nekem ajánlották fel a helyét, amire azonnal igent mondtam. Egy aktív műtétes osztály volt, 50 ággyal, ahol rengeteg különböző típusú problémát kellett megoldanom. Sokszor két telefon is volt a fülemen, s egyszerre intéztem több dolgot. Az ottani pörgést, a „százfelé” figyelést nagyon szerettem. Végig úgy éreztem ott vagyok igazán a helyemen.

Ekkor jött a törés, több szülészet, így a Schöpf-Mérei bezárása is…

…ami rettenetesen megviselt. Egy ideig abban a hitben éltünk, hogy folytathatjuk a munkát egy magáncég vezetése alatt, hónapokig bejártunk, előkészítettünk mindent, de végül csak nem indult el a kórházi munka. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy épp a bezárás előtt 3 évvel beszéltek rá, hogy végezzem el az egészségügyi főiskolát, így munka híján elég időm jutott a tanulmányaim befejezésére, a szakdolgozatom megírására. A szülészet főnövére ugyanis nyugdíjba készült, nekem ajánlották volna fel a helyét,de erre már nem kerülhetett sor.

A Róbert Kórház lehetősége akkor még nem merült Önben?

Dehogynem! Egy ideig „kergettük” egymást a Róbert Kórházzal. Az akkori ápolási igazgatóval ismertük egymást, s a fővárosi szülészeti osztályok bezárása után többször felajánlotta hogy jöjjek ide dolgozni. Ám ezek pont mindig azok a pillanatok voltak, amikor épp bízni lehetett abban, hogy a Schöpf-Méreit tovább működtetni kívánó cég az új körülmények között elindítja a munkát, ezért nem váltottam. Majd, amikor már én szerettem volna jönni, csak egy állás volt, amit átadtam egy nálam nehezebb körülmények között lévő kolléganőmnek. Aztán 2009-nyarán letettem az államvizsgát, s rám tört a kétségbeesés, hogy hogyan tovább? Hónapokig gyötrődtem, s ekkor jött egy újabb telefon ápolási igazgatótól, hogy szeretné, ha elvállalnám a gyermekágyas részleg vezetését. Csak annyit kérdeztem: másnap kezdhetek-?  

Akkor ismét úgy érezhette, a helyére került…

Pontosan! Ismét remek csapatban vagyok. Sokat beszélgetek a kismamákkal, amit nagyon élvezek. Az is egészen megható, mennyire hálásak a hozzátartozók, a papák, a nagymamák, hogy a frissen szült mamák minden rezdülésére odafigyelünk. Egy császárosnak például nagyon körülményes a műtét utáni 6-8 óra. Feküdnie kell, meg sem tudja mozdítani magát, azt sem érzi, hogy vérzik, vagy ha pisilnie kell. Ezen a kiszolgáltatott helyzeten csak az tud segíteni, ha valaki ott van mellette, s ügyel rá. Ez a fizikai segítség mellett persze egy komoly lelki támogatás.

Gondolom, azok a mamák is igénylik a figyelmet, akik komplikáció nélkül szültek?

Természetesen. Egy hosszú vajúdás vagy kicsit több vérveszteség után nagyon elesettek a hüvelyi úton szülő mamák is, szükségük van a támogatásunkra. Az első felkelésnél mindenképpen ott kell lennünk, nem tudhatjuk, mennyire gyengült le az állapotuk. Többször előfordult már, hogy a kismama nem jól mérte fel az erejét, s bár mellette volt a kispapa, az ágytól a WC-ig elájult. Ilyenkor nekünk ugrásra készen kell állnunk, s mind kettejükkel foglalkoznunk kell, hiszen a papa ijedségét is jól kell kezelnünk.

Mivel kapcsolódik ki, ha befejezte a munkát?

Imádom a munkámat, de nagyon szeretek otthon lenni. Mint említettem, egy több generációs családban élek, egymás mellett van a szüleimmel a házunk. Sok időt töltünk együtt. Már nagyok a gyerekeim, de minden összejövetelen ott vannak, s fantasztikus látni, milyen finoman és szeretetteljesen viselkednek a kisöregekkel. Van egy tündéri kutyám is, vele is sokat foglalkozom. A kertben és a házban pedig mindig van mit csinosítgatni. ami örömmel tölt el. Élvezem, ha a saját kezemmel készítek valami szép dísztárgyat otthonra vagy ide a kórházba. Az ünnepek alkalmával mindig feldíszítem az gyermekágyas osztályt is, ez is kifejezetten tetszik a mamáknak. Ha pedig megjön az ihletem, még festegetni is szoktam. Reggelente azzal a boldog tudattal ébredek, hogy szerencsés ember vagyok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírek

Visszahívást kérek

A Róbert Károly Magánkórház a 2007-ben alapított - korábban Róbert Károly Magánklinika nevet viselő - magánklinika jogutódja.